Pavol Suržin portré

Pavol Suržin (Szepessümeg, 1939. június 30. – Lőcse, 1992. február 28.) szlovák költő.

Munkáscsaládból származott, 1953 és 1956 között Iglón járt iskolába. 1956-tól 1960-ig a prágai egyetemen orosz nyelvet és irodalmat tanult. A diploma megszerzése után középiskolai tanárként dolgozott Kassa közelében Hernádzsadányban.

Az 1960-as évek elején debütált a Mladá tvorba magazinban. 1966-ban mutatkozott be Az emelkedő por című versgyűjteményével, amelyben aggodalmát fejezte ki az emberek fenyegetettsége miatt. Később visszatért ugyanahhoz a témához a V ťahu hrobov gyűjteményében. Az Aludj, gyönyörű Verona kötetében egy meghitt kapcsolatot ábrázol egy nővel. A természetes szeretet motívumait a Šašo v prstoch lásky gyűjteményében írta le. Az élet és a halál problémájáról, valamint a saját élete értelmének kereséséről szólnak a Tollak és sziklák és az Emlékek a kőbányáról kötetek.

• Už stúpa prach (1966) Az emelkedő por
• Spi, krásna Verona (1968) Aludj, gyönyörű Verona
• V ťahu hrobov (1969) A sírok vonzásában
• Šašo v prstoch lásky (1973) Bohóc a szerelem ujjain
• Pokiaľ ma má život (1980) Amíg van élete
• Perie a skaly (1989) Tollak és sziklák
• Pamäti z kameňolomu (1992) Emlékek a kőbányáról
• Ondrej Zlacký (1994)
• Spln duše (2008) Teljes lélek^[1][2]

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Pavol Suržin című szlovák Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Pavol Suržin Irodalmi Információs Központ (szlovákul)