A Kereskedelmi Akadémián érettségizett, majd 1936-ban végzett a Színművészeti Akadémián. Pályafutását a Nemzeti Színháznál kezdte, melynek 1943. január 10-ig lehetett tagja, ekkor azonban menyasszonyának zsidó származása miatt eltiltották a színpadtól. 1945-től 1948-ig újra a Nemzeti Színház tagja lehetett, azonban „B”-listázták és elbocsájtották állásából. Ezt követően Szegeden és Pécsett játszott. 1951 és 1956 között a Petőfi Színház tagja volt. 1956-tól 1968-ig Párizsban az Éve da Paris-ban és a Nouvelle Éve-ben szerepelt. 1969-től 1978-ig egy belga építőipari cég franciaországi képviselőjeként tevékenykedett. 1978-ban végleg hazaköltözött Magyarországra.
Édesanyja halála után, a nővére megsegítésére tért haza Párizsból.[3] 1979-től 1983-ig a Madách Színház művésze volt. 1983-tól 1991-ig, nyugdíjazásáig ismét a Nemzeti Színház tagja lett. 1985-ben megkapta az érdemes művész címet, majd — hűséges FTC-drukkerként – a Fradi csapatának örökös tagja lett,[3] végül nem sokkal halála előtt[4] pedig a Nemzeti Színház örökös tagjai közé választották hatvan éves pályafutásának[5] elismeréseképpen.
Filmjei
Halálos tavasz (1935, amatőr) – Iván
A halál és az orvos (1936, amatőr) – Dr. Morbidusz
Szomorú csütörtök, vidám vasárnap (1936, szkeccs)
Mámi (1937) – Torday Gáspár
Mai lányok (1937) – Németh Péter
Tokaji rapszódia (1937) – gróf Baracskay Miklós
Áll a bál (1939) – Dr. Balogh András
Párbaj semmiért (1939) – Csaholy Gazsi
Garszonlakás kiadó (1939) – Dr. Bodnár Sándor, ügyvéd
Mária két éjszakája (1940) – Vass Gábor, Forgách titkára
↑ abcVárhegyi Andrea: Pataky Jenő, a Fradi örökös tagja – A Nemzeti Színháztól a Nemzeti Színházig, Magyar Nemzet 58. évfolyam 100. szám, 1995. április 29. (arcanum.com)
↑Pataky Jenőtől búcsúzunk 45. évfolyam 8. szám, Pesti Műsor, 1996. február 22. (arcanum.com)
↑Új Magyarország 6. évfolyam 44. szám, 1996. február 21. (arcanum.com)