Pályáját kőzet- és ásványtani vizsgálatokkal kezdte. Ásványtani kutatásaival jelentősen hozzájárult a hazai föld megismeréséhez. Később figyelme a hidrogeológia felé terelődött, és főként Budapest gyógy- és ásványvizeivel, valamint a karsztvizekkel foglalkozott. A források vizsgálatára tanszékén belül forráskutató osztályt hozott létre. A jósvafői Vass Imre-barlang mellett 1957-ben a karsztfolyamatok és kölcsönhatásainak vizsgálatára kutatóállomást létesített. A mérnökgeológia tudományának térhódítása idején ő volt hazánkban e tudományág első egyetemi tanára. A Magyarhoni Földtani Társulat, a Magyar Hidrológiai Társaság, valamint a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat vezető egyénisége volt. Utóbbi létrehozásában és fennmaradásában fontos szerepe volt. Megalakulásától kezdve 1966-ig társelnöke volt. 1968-ban tiszteleti taggá választották. A Földtani Társulat keretén belül ő alapította a mérnökgeológiai és építésföldtani szakosztályt. Szerkesztette a Földtani Közlönyt, és 1937-ben újraindította a Földtani Értesítőt.
Munkái
Budapest meleg gyógyforrásai. Budapest, 1942.
Termésköveink előfordulása és hasznosítása. Mérnöki Továbbképző Intézet, Budapest, 1942.
Kőzettan. Budapest, 1947.
Magyarország ásvány és gyógyvizei. Budapest, 1957.
Halálának 25. évfordulója (valamint a Vass Imre-barlang és a Szabadság-barlang felfedezésének 40. évfordulója) alkalmából 1994. október 6-9-én konferenciát rendeztek Karsztfolyamatok kölcsönhatásainak kutatási eredményei címmel.
