Joseph H. Greenberg (Stanford Egyetem) és két munkatársa 1986-ban közreadott felfedezései szerint az amerikai őslakosok elődei legalább három hullámban vándoroltak be az Alaszkát és Szibériát valaha összekötő földhídon, Beringián át. Szűkebb értelemben csak a Clovis-kultúra népére, az utolsó paleoindiánokra használják a paleoindián kifejezést. Eleinte a nagytestű állatokra vadászó népek érkeztek, akik vadászó-gyűjtögető életmódot kezdtek el folytatni a mai Alaszka területén, kb. Kr.e. 45.000-12.000 között. 15 ezer évvel ezelőtt, amikor a felmelegedésnek köszönhetően megolvadtak az Amerika nyugati partvidékén található gleccserek, ezek az emberek és számos állatfaj megindultak délnek.[2] Az emberek gyalog vagy kezdetleges csónakokkal a part mentén haladtak. A pontos dátumok és a vándorlások útvonalai még mindig vita tárgyát képezik,[3] de nagy valószínűséggel két hullámban érkeztek.[4]
Kőeszközök, főként nyílhegyek és pattintott kőeszközök bizonyítják, hogy ebben az időszakban emberek népesítették be a kontinenst. A tudományos vizsgálatok igazolták, hogy a paleoindiánok közvetlen rokonságban állnak az ázsiai népekkel, különösen a kelet-szibériaiakkal. Számos nyelvi hasonlóság, vércsoportbeli egyezések, és a génekben található azonosságok igazolják ezt a teóriát.[3] Körülbelül 10 ezer évvel ezelőtt elkezdődött a holocén kor, vele együtt a felmelegedés, és ennek köszönhetően az egyes embercsoportok letelepedett életmódot kezdtek el élni.
A vándorlások
Az emberi faj vándorlása jelen ismereteink szerint, afrikai kiindulóponttal számolva
Az, hogy pontosan mikor kezdődött a folyamat és honnan indult, vita tárgyát képezi. Annyi bizonyos, hogy kb. 17 ezer évvel ezelőtt már folyamatban volt a vándorlás.[5] A paleoindiánok jelenléte Amerikában a Würm-glaciális (pleisztocén) végére tehető. Ekkoriban a negyedidőszaki eljegesedés egy olyan periódusa zajlott, melyben a tengerek szintje alacsonyabb volt a mainál, és ezért egy száraz földhíd vezetett Szibéria és Alaszka között. Egy része jeges volt, de ezen keresztül számos állat közlekedett, főként a pleisztocén megafauna mára már kihalt állatai. Őket követték az emberek. Nagyvadra vadásztak, jelenlétüket a leletekben pattintott kőszerszámok és mára kihalt állatokcsontjai mutatják. Egy másik teória szerint az is lehet, hogy emberek a Csendes-óceán felől érkezhettek, mégpedig Dél-Amerika partjainál, csónakokkal.[6] Ezt az elméletet nehéz bizonyítani, ugyanis a tengerek szintje azóta jócskán emelkedett és elmosott minden lehetséges bizonyítékot.
A régészek szerint Alaszka meghódítása 40.000-16.000 évvel ezelőtt történt. A népek eredete feltehetően Közép-Ázsia volt, nagyobb hullámban pedig 16.000. - 13.000 évvel ezelőtt érkeztek. Egyes alternatív elméletek szerint Európa irányából is érkezhettek emberek.
Margid típus: Az észak-amerikai kontinens peremére szorult indián törzsek alkotják őket (jumák, otomangok, sosonok, maiduk). Alacsony termetűek. Széles az orruk, viszonylag sötét a bőrük. Kevés a mongolid vonás. Nagyobbrészt kiirtották őket.
A képen látható amerikai masztodon kb. 10 ezer évvel ezelőtt halt ki. Kihalásának oka lehetett emberi tevékenység, de a klímaváltozás is, avagy a kettő kombinációja.
A legkorábbi nyomokat Alaszkában találták meg, illetve Brit Kolumbia, Alberta, és Yukon vidékein.[8] Mivel elég széles területen szóródtak szét az embercsoportok, ezért kultúrájuk is kisebb-nagyobb változatosságokat kezdett mutatni. Egyes jellegzetességeiket viszont megtartották, így például a kőszerszámok készítésének módja nagyon hasonló maradt náluk.[9] Egy-egy eszközhasználó csoport 20 és 60 fő közötti hordákban mozgott.[10] A meleg nyári hónapokban bőségesen volt élelem számukra. A folyók és a tavak hallal, madarakkal és vízi emlősökkel látták el őket. Az erdőkben és a mocsarakban csonthéjas termések, bogyók, és ehető gyökerek voltak. Ősszel el kellett raktározniuk a gyűjtögetett élelmet és ruházatot kellett készíteniük a télre. Télen a halászó népek a szárazföld belseje felé húzódtak, ahol állatokra vadásztak a szőrméjükért.[11]
A jégkorszak vége felé a természeti erőforrások bősége is megváltozott: bizonyos mértékben megritkult, ez arra késztette az embereket, hogy tovább vándoroljanak. A nagyobb hordák tavasszal és nyáron maradtak együtt, ősszel és télen kisebb családokra szakadtak. Átlagosan hetente vonultak arrébb, nagyjából 360 kilométert is megtéve egy évben.[12] Az étrend változatos volt és proteinben gazdag: óriás hódok, sztyeppei bölények, pézsmatulkok, masztodonok, gyapjas mamutok, és ősi rénszarvasok képezték.[13] Az állati bőröket, szőröket már nemcsak ruházkodásra, hanem kezdetleges építmények felhúzására is használták.[14]
Jegyzetek
↑A paleo előtag a görögpalaiosz („ősi”) szóból származik.
