A húszas években jelentek meg jelentősebb kötetei: Reorganizáció (1924); Punalua (1926); Karmazsin (1927).
Művészi hitvallásáról az „Új Stáció” című, jelentős botrányt kiváltó, manifesztumban vallott. Később a Horthy-korszak kommunistának bélyegezte és mellőzte. A harmincas évektől kezdve elsősorban színházi művei, rendezései által keltett feltűnést. Nevéhez fűződik a Zöld szamár avantgarde színház létrehozása 1925-ben. Színházi elveiben az aktivizmus, vagyis a lényegre törő színjátszás híve volt. A második világháború után néhány évig még kísérletezett az avantegarde bevezetésével a magyar színházi életbe, de munkássága miatt sorozatos politikai támadások érték. Az ötvenes évek kommunista diktatúrája mellőzni kívánta a "polgári dekadenciának" bélyegzett avantgardot. Így Palasovszky ismét háttérbe szorult és csupán a hatvanas években figyeltek fel újra művészetére.
1977-ben Graves-díjjal tüntették ki. Válogatott versei Opál himnuszok (1977) címen jelentek meg. Élete utolsó évében megírta színháztörténeti szempontból igazán jelentős visszaemlékezését: Lényegretörő színház (1980) címmel.
Jelentősebb prózai, lírai művei
Új Stáció (1925)
Reorganizáció (1924)
Punalua (1926)
Karmazsin (1927)
Opál himnuszok (1977)
Lényegretörő színház (1980)
Jelentősebb színházi művei
Bilincsek, Falak
A gép hatalmában
Ödipusz kezei
Babiloni vásár
Prometheus
Zöld Szamár Színház estjei
Új Föld-estek
Cikk-cakk estek
Korszerű szvit
Ayrus leánya
Rendkívüli Színpad estjei
Források
A magyar irodalom története 1945-1975, Akadémia Kiadó
Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka (1976) ISBN 9631104745
MTA Művészettörténeti Kutatóintézet: Palasovszky Ödön koreográfus színpadi tervező hagyatéka
.svg){kind=small}
