Paavo Juhani Haavikko (Helsinki, 1931. január 25. – Helsinki, 2008. október 6.) finn költő, drámaíró, esszéista és lapszerkesztő. Finnország egyik legkiemelkedőbb írójaként tartják számon. Több, mint hetven írása jelent meg; verseit tizenkét nyelvre fordították le.
Magánélete
Paavo Haavikko Helsinkiben született és nőtt fel. Apja, Heikki Adrian Haavikko kezdetben könyvkötő, később a kereskedelem import ágazatában helyezkedett el; anyja Rauha Pyykönen. 1951-ben a Kallio Koedukált Középiskolában fejezte be tanulóéveit, és ekkor jelentek meg első versei is.[9]
Az 1950-es években több versgyűjteményt tett közzé, amelyek később a Talvipalatsi („A téli palota”; 1959) című kiadásban értek össze.[9] A feltörekvő finn modernizmus élvonalában mozgott, és a következő évtizedekben jelentős hatást gyakorolt a költészeten kívül más műfajokra is. Irodalmi tevékenységének folytán generációja és a teljes háború utáni időszak vezető írójává vált Finnországban.[10]
Paavo Haavikko első felesége, Marja-Liisa Vartio (1924–1966) írónő társaságában
Haavikko első felesége, Marja-Liisa Vartio szintén író volt, két gyermekük született, Johanna (1956) és Heikki (1960). Felesége 1966-ban bekövetkezett halálát követően sokáig felhagyott az írással,[9] majd 1971-ben feleségül vette Ritva Rainio irodalomtörténészt,[11] azonban a pár 1983 óta külön élt az író 2008-ban bekövetkezett haláláig.[10]
Irodalmi pályája
Haavikko költőként kezdte pályafutását, de szinte az összes műfajban kipróbálta magát. Drámái ritkaságszámba mentek a klasszikus színházi ábrázolás területein. Közreműködött az 1982-ben sugárzott Rauta-aika ("Vaskor") televíziós sorozat elkészítésében, a műsor az ő szövegkönyve (Kullervon tarina) alapján készült el és jelentős sikereket ért el a televíziós dráma műfajában. A Ratsumies ("A Lovas") és Kuningas lähtee Ranskaan ("A király Franciaországba megy") című operák is keze munkáját jegyzik: Aulis Sallinen zeneszerző Haavikko librettóira komponálta meg a műveket.[12]
Haavikko számos munkáját helyezte történelmi kontextusba, de sokszor tett utalásokat a modern politika helyzeteire is. Agricola ja kettu ("Agricola és a róka") című darabjában találkozhatunk Juho Kusti Paasikivi és Sztálin alakjával, vagy Urho Kaleva Kekkonennel viking uralkodó képében.[9] A Suomen Kuvalehti ("Finnország képes-lapja") című heti magazinban az ország vezető politikusait és köztisztviselőit vizsgálta.[10]
Haavikko költészetében a visszatérő motívumok közé tartozik a király, a palota, a kert és az erdő képe.[10] Nagy érzékenységgel élt a szerelem, a romantika és a férfiak és nők közötti kapcsolatok leírásának eszközeivel. Első felesége halála után fordult a költészetben kevésbé tárgyalt témák, a gazdaság, politika és társadalom kérdései felé.[12]
Üzleti tevékenysége
1967-től 1983-ig Haavikko az Otava kiadóvállalat irodalmi igazgatója, és 1989-től haláláig az Art House kiadó tulajdonosa.[9]
Ő és családja egy üzemanyag felhasználásra előállító tőzeggyárat üzemeltetett,[13] emellett jelentős erdőbirtokkal is rendelkezett. Családjára 3 millió euró értékű örökséget hagyott halála után.[12]
Kitüntetései
Aleksis Kivi-díj, Finn Irodalmi Társaság, 1966;[10]
Pro Finlandia Medal, 1967;
1969-ben a Helsinki Egyetem tiszteletbeli doktora;[10]
Finnország Fehér Rózsájának elsőrendű lovagjává ütötték 1978-ben;
1993-ban megnyerte a Swedish Academy Nordic Prize-t[10] (a díj "kis Nobel"-néven is ismert);
America Award-díj; 2007.
Munkássága
Haavikko művei számos irodalmi műfajt képviselnek, beleértve az operákhoz íródott librettókat. Karrierje kivételes alkotói munkáról tanúskodik: minden nyolc hónapra egy saját maga által megjelentetett könyvet publikált.[9]
Lírai művei
Tiet etäisyyksiin (1951) WSOY
Tuuliöinä (1953) Otava
Synnyinmaa (1955) Otava
Lehdet lehtiä (1958) Otava
Talvipalatsi (1959) Otava (angolul megjelent: A téli palota)
Puut, kaikki heidän vihreytensä (1966) Otava
Runoja matkalta salmen ylitse (1973) Otava
Kaksikymmentä ja yksi (1974) Otava (angolul megjelent: Egy és húsz)
Puolustuspuhe (1977) WSOY - versek és aforizmák
Viisi sarjaa nopeasti virtaavasta elämästä (1987) Art House
Toukokuu, ikuinen (1988) Art House
Rakkaudesta ja kuolemasta (1989) Art House
Talvirunoja (1990) Art House
Puiden ylivertaisuudesta (1993) Art House
Prosperon runot (2001) Art House
Versgyűjteményei
Runot 1951–1961 (1962) Otava
Runot 1949–1974 (1975) Otava
Runoelmat (1975) Otava
Sillat. Valitut runot (1984) Otava
Runot! Runot 1984–1992 WSOY 1992
Magába foglalja A határidő után (1984), Con amore, con furore (1985), Viisi sarjaa nopeasti virtaavasta elämästä (1987), Toukokuu, ikuinen (1988), Talvirunoja (1990), Musta herbaario (1992) című verseket és a Pimeys ("Sötétség", 1984.) című aforizmagyűjteményben megjelent műveit, valamint a Kansalaisvapaudestát (1989). Amikor A határidő után és a Con amore, con furore először megjelentek, a szerző csak a szűk baráti körében terjesztette őket. A Musta herbaario c. mű korábban nem jelent meg.
Kirjainmerkit mustat. Runot 1949–1966 (1993) WSOY
Tyrannin ylistys. Runot 1970–1981 (1994) WSOY
Valitut runot (2006) WSOY
Drámái
Münchausen; Nuket: Kaksi näytelmää (1960) Otava
Ylilääkäri: Kaksi näytelmää (1968) Otava. Tartalmazza a Ylilääkäri és a Agricola ja kettu c. drámákat.
Kuningas lähtee Ranskaan ("A király Franciaországba megy", 1974.)
Prózai művei
Yksityisiä asioita (1960.)
Toinen taivas ja maa (1961.)
Vuodet (1962.)
Lasi Claudius Civiliksen salaliittolaisten pöydällä. Kolme novellia (1964.)
Barr-niminen mies (1976.)
Rauta-aika (1982.)
Kullervon tarina ("Kullervo története", 1982.)
Naismetsä (1987.)
Erään opportunistin iltapäivä (1988.)
Fleurin koulusyksy (1992.)
Anastasia ja minä (1994.)
Yksityisiä asioita: 60-luvun proosa (1995.)
Fantastisia kertomuksia: Proosa 1976–1995 (1996.)
Pahin ja paras (1996.)
Mustat kantarellit: Kolme novellia (2004.)
Magyarul
Hosszúéletű Harald (dráma; "Harald Pitkäikäinen", 1974) bibl.uArchiválva2019. január 21-i dátummal a Wayback Machine-ben[14] magyarul. Szopori Nagy Lajos fordítása
Paavo Haavikko–Pentti Saarikoski: Két finn költő versei; vál., ford. Jávorszky Béla; Jávorszky Béla, Bp., 1976
A hold udvartartása. Versek; vál., utószó Jávorszky Béla, ford. Csoóri Sándor et al.; Európa, Bp., 1985
Készült az alábbi kötetek alapján: Runot 1951–1961 (1962)
Runot 1949–1974 (1975)
Runoelmat (1975)
Viiniä, kirjoitusta (1977)
Hosszúéletű Harald. Elbeszélés arról, mi történt, amikor Hosszúéletű Harald király a hatodik nyarat telelte át Angliában, egybehívta népét, és le akart mondani a hatalomról; ford. Szopori Nagy Lajos; Shark Print, Kaposvár, 2000 (Editio plurilingua)
↑ abcdefRiikonen: Haavikko, Paavo (1931 - 2008). Kansallisbiografia - The National Biography of Finland. Biografiakeskus, Suomalaisen Kirjallisuuden Seura. (Hozzáférés: 2016. május 5.)
↑Riikonen: Haavikko, Paavo (1931 - 2008) (finn nyelven). Kansallisbiografia. Biografiakeskus, Suomalaisen Kirjallisuuden Seura. (Hozzáférés: 2016. szeptember 19.)
Ez a szócikk részben vagy egészben a Paavo Haavikko című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
