1964-70 között járt az Eötvös Loránd TudományegyetemBölcsészettudományi Karára, ahol magyar-olasz-művészettörténet szakon szerzett diplomát. 1969-től az MTA Művészettörténeti Kutatócsoportja munkatársa, majd főmunkatársa volt. 1983-ban mint művészettörténész kandidált, az akkor megszerzett CSc fokozat ma a PhD-nek felel meg. 1971-től jelentek meg képzőművészeti kritikái a Népszabadságban, ahol 1990-től képzőművészeti rovatvezető lett.[4] 1990-ban indult az országgyűlési választáson – a Magyar Szocialista Párt országos listáján a 37. volt, de a parlamentbe nem jutott be.[5] 1991 és 1995 között a szombathelyiBerzsenyi Dániel Főiskolán művészetszociológiát oktatott, majd 1996-tól 2009-ig a Pécsi Tudományegyetem (2000 előtt: Janus Pannonius Tudományegyetem) különböző karain tanított, 2002 óta professor emeritaként.[6]
P. Szűcs 1984-től – több mint 30 éve – a Mozgó Világ főszerkesztője. A lap korábbi főszerkesztőjét – Kulin Ferencet – a lap bátor cikkei és a körülötte kialakuló fiatal értelmiségi körtől való félelmükben 1983-ban a kultúrpolitika akkori vezetői leváltották. A „kívülről jött” P. Szűcs Juliannával a lap szerkesztői nem kívántak együttműködni, amit írásban jeleztek a kiadónak. Az 1980-as években kialakult konfliktushelyzetben egyfajta ellenállási mozgalom alakult ki a lap régi szerkesztősége mellett. A lap elvétele (vagyis a régi szerkesztőség eltávolítása) ellen egyetemisták tiltakoztak, és bár a mozgalom ugyan nem érte el célját, mégis jelentős visszhangja lett a végül az ELTE egyetemi épületének rendőrségi lezárásával járó aláírásgyűjtési akciónak.[7] A rendszerváltást követően Kis János filozófus felhívására egyfajta sajtópolémia kezdődött, hogy – úgymond – a jelenlegi szerkesztőség tisztázza viszonyát a régi szerkesztőséggel.[8][9] Bár P. Szűcsöt, és az akkor felálló új szerkesztőség tagjait sok vád és fenyegetés érte – sőt, értelmiségi bojkottra is sor került[10] – utóbb többen elismerték, hogy a lapnak szerepe volt a sajtószabadságért vívott küzdelemben,[11] és P. Szűcsék később ugyanúgy konfliktusba kerültek az ideológiai terület irányítóival, mint elődeik.[12] Utóbb a lap jelentős társadalmi-művészeti folyóirattá nőtte ki magát.
Publikációi
Könyvek
Nagytotál. Magyar összképek a múzeumban, a tárlaton és a nyilvános térben 2009 és 2018 között; Balassi, Bp., 2019
