A párhuzamos szelők tétele az elemi geometria egyik alapvető tétele. Azt mondja ki, hogy ha adott két egymást metsző egyenes és az egyiken két szakasz, és e szakaszok végpontjain át olyan párhuzamosokat húzunk, amelyek a másik egyenest metszik, akkor a második egyenesen keletkezett szakaszok hosszának aránya egyenlő az első egyenesen a nekik megfelelő szakaszok hosszának az arányával.[1]
A tétel pontos megfogalmazása
Legyen e és f két egymást metsző egyenes; metszéspontjukat jelölje A! Legyen továbbá B és D két A-tól különböző pont e-n, és legyen C és E két A-tól különböző pont f-en úgy, hogy a BC és DE egyenesek párhuzamosak! Ekkor
- (illetve, ha ez igaz, akkor és csak akkor is igaz)
-
Első helyzet
-
Második helyzet
Felfedezője
A párhuzamos szelÅ‘k tételét Thalész fedezte fel az i.e. 6. században,[2] és ezért a tételt egyes nyelveken (olasz, francia, spanyol, orosz, román) kis Thalész-tétel[3] vagy Thalész elsÅ‘ tétele[4] néven emlÃtik. (A magyar szóhasználatban Thalész-tételként emlegetett állÃtás ezeken a nyelveken a nagy Thalész-tétel vagy Thalész második tétele.)
A tétel bizonyÃtásával együtt szerepel Euklidész Elemek cÃmű könyvében.[1]
BizonyÃtás
Ha az arány irracionális, a tétel akkor is igaz és bizonyÃtható.
Egy bizonyÃtás
, mert a háromszögek magassága (m) megegyezik, csak az alapjuk különbözik. Hasonlóan . Viszont , mert alapjuk (|DE|) és magasságuk is megegyezik, tehát , ebbÅ‘l következÅ‘en , amit bizonyÃtani kellett.[5]
A tétel megfordÃtása
A tétel megfordÃtása is igaz, vagyis ha két egyenes egy szög száraiból olyan szakaszokat metsz ki, amelyeknek aránya mindkét száron egyenlÅ‘, akkor a két egyenes párhuzamos.
BizonyÃtás
A bizonyÃtás indirekt: tegyük fel, hogy , de DE nem párhuzamos BC-vel. Húzzuk tehát be azt a h egyenest a B ponton keresztül, ami párhuzamos DE-vel! Legyen h és f metszéspontja C! A párhuzamosság miatt felÃrhatjuk a párhuzamos szelÅ‘k tételét: . A feltétellel összevetve , tehát , vagyis , Ãgy viszont a , tehát a tétel megfordÃtása igaz.
Jegyzetek
Kapcsolódó szócikkek