Diplomájának megszerzése után az MTA Matematikai Kutatóintézet (ma: MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet), valamint az ELTE algebra és számelmélet tanszéke munkatársa lett. A kutatóintézetnek előbb tudományos munkatársa, később főmunkatársa, majd tudományos tanácsadója lett. 1991-ben a kutatóintézet tudományos igazgatóhelyettesévé nevezték ki, tisztségét 1997-ig töltötte be.
1999-ben távozott a kutatóintézettől. Hét évvel később tért vissza, ekkor nevezték ki az intézet igazgatójává. Kutatóintézeti állása mellett 1978 és 1990 között az ELTE algebra és számelmélet tanszékének óraadója volt, majd 1990-ben kapta meg egyetemi docensi kinevezését. 1997-ben lett egyetemi tanár. 2000-ig mellékfoglalkozásúként dolgozott. 2005-ben rövid ideig a tanszék és a Matematikai Intézet vezetője.
2006-tól részfoglalkozású egyetemi tanár. Magyarországi munkáin kívül 1983-ban a Vanderbilt Egyetem, 1986-ban a Hawaii Egyetem, valamint 1991–1992-ben a Darmstadti Műszaki Főiskola vendégprofesszora volt. 1998 és 2001 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott.
1983-ban védte meg a matematikai tudomány kandidátusi, 1997-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Matematikai Bizottságának lett tagja, majd 2005-ben elnöke. 1994 és 2000 között a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésének volt doktori képviselője, majd 2004-ben megválasztották az akadémia levelező, 2010-ben pedig rendes tagjává.
Akadémiai tisztségei mellett 1997 és 2000 között, valamint 2007-től a Magyar Akkreditációs Bizottság, illetve szintén 2007-től a Bolyai János kutatási ösztöndíj bizottságának tagja. 2007-től a Studia Scientarum Mathematica című tudományos folyóirat főszerkesztője, előtte 1993 és 1999 között, valamint 2006-ban szerkesztőbizottsági tagja volt.
Több mint hatvan tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Ebből több algebrai tárgyú könyvfejezet és konferenciacikk. Munkáit elsősorban angol és magyar nyelven publikálja.