Farádon született, id. Pálfy István haszonbérlő és Erdélyi Katalin gyermekeként. Tanulmányait Kis János szuperintendens védszárnyai alatt Sopronban kezdte s mivel külföldre nem mehetett, 1833-ban a bécsi teológiai fakultásra iratkozott be. Hazatérte után három évig gróf Zay Károly, az ágostai evangélikus egyház akkori felügyelőjének házánál nevelősködött, majd komáromi segédlelkész és a leányok tanítója lett. 1839-ben a Balaton mellé Mencshelyre (Veszprém megye) vitték lelkésznek, Innét csakhamar Sopronba hívták meg a grammatikai osztály vezetésére, mely állásában a latin helyett a magyar nyelvet tette az intézet tannyelvévé. Tanári székét azonban ismét papsággal cserélte föl a nagygeresdi (Sopron megye) egyházban, amidőn az egyházi ügyekben is tevékeny részt vett mint kerületi számvevő (1842-től 1849-ig). A kerület kivánságára 1853-ban jövedelmesebb papi hivatalát ismét elhagyta és Sopronba ment a líceum és tanítóképző igazgatására s egyszersmind magyar lelkésznek. Az általa indítványozott gyámoló intézet (munkára képtelen lelkészek, tanárok és tanítók vagy ezek özvegyei s árvái, az általuk mérsékelt összeg befizetése mellett nyugdíjban részesülnek) 1846-ban létesült. A képző-intézet külön választása, új épületben és önállóan történt megszervezése (1858) az ő érdeme; az egyházaknak általános tömeges biztosítása szintén az ő eszméje és műve. Részt vett abban a tanácskozásban, mely a magyar protestáns egyház szervezete ügyében 1855 május-júniusában Bécsben volt megtartva.
Nevelősködése alatt írt a Jelenkorba és a Honművészbe; cikke a Néptanítók Lapjában (1868. A tanítóképezdékről).
Munkái
Pálfy József bejárta egyházi oklevél-tárokban tett tapasztalások, pályákra fölosztva. Fölajánltatik e dolgozat a magyar nagy közönségnek, kivált azon széplelkű honfiaknak, kik magokat a vallás ügyében vakon vezettetni nem hagyják. A kor sürgető kivánatit pótló eredeti munka, készült Ungvárt 1843. és 1844. év. Buda, 1846.
A keresztyén vallástudomány veleje. Sopron, 1850.
A dunántúli ágost. hitv. evang. egyházkerület Névtára 1853-ra. Pápa, 1853.
Oskolai beszédek, mellyek a soproni ág. v. evang. főtanodai ifjúság előtt tartattak az 1853-1854. és az 1854-55. tanévben. Sopron, 1854-55. Két füzet.
Gyakorlati útmutatás a fejszámolásban, tekintettel az új pénznemekre. Elemi tanítók és képezdei növendékek számára. Uo. (1858.).
Ábéce és elemi olvasókönyv ev. népiskolák számára. Uo. év n.
Luther Márton kis kátéja, Wendel Henrik magyarázatával, átdolgozta. Uo. 1859. (2. kiadás 1862., 4. k. 1880. Uo.).
A keresztény anyaszentegyház rövid története. Népiskolák számára. Uo. év n. (2. kiadás. Pest, 1863., 3. k. Bpest, 1877., 4. k. 1881., 5. k. 1886., 6. k. 1891., 7. k. 1896. Uo.).
Magányos áhitatosság oltára. Imádságos könyv evang. keresztyének számára. Pest, év n. (2. bőv. kiadás. Uo. 1861.).
Utasítás ev. népiskolatanítók számára. Pest, 1860. (Nyom. Sopronban 1860.).
Segédkönyv. Evang. népiskola-tanítók számára. I. kötet. A zsidó földnek és a zsidó nép erkölcseinek megismertetése. Soprony, 1864. Palaestina térképével.
A keresztyén anyaszentegyház története, protestáns ifjuság számára. Pest, 1865. 2. jav. kiadás, 3. k. Bpest, 1874., 4. jav. k. 1879., 5. jav. k. 1888., 6. k. 1893.).
Bibliai történetek ev. népiskolák számára. 2. kiadás. Magyar-Óvár, 1869. és 1880.
Jegyzetek
↑Farádi evangélikus keresztelési anyakönyv, 1812. év.
