Orvos András (Szőreg, 1925. október 11. – 2001. február 27.) magyar súlyemelő, mesteredző. Fia ifj. Orvos András szintén súlyemelő.

Szerzett érmek

Magyarország színeiben Súlyemelés Főiskolás világbajnokság ezüst 1949 Budapest félnehézsúly Országos bajnokságok bronz 1951 félnehézsúly ezüst 1952 középsúly bronz 1957 félnehézsúly

Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk az 1925-ben született súlyemelőről szól. Hasonló címmel lásd még: Orvos András (egyértelműsítő lap).

1946-tól 1948-ig a Szegedi VSE, 1949-ről 1954-ig a Budapesti Lokomotív, 1955-től 1968-ig a Testvériség versenyzője volt.

1950-től tevékenykedett edzőként. 1960-1969 között kilenc évig, majd 1985-ig volt a súlyemelő-válogatott szövetségi kapitánya. Több olimpiai, világ- és Európa-bajnok versenyző nevelője. 1973-ban mesteredzői oklevelet szerzett. Egyesületei a Csepel SC és a Testvériség SE. Tanítványai közül Földi Imre és Baczakó Péter olimpiai aranyérmet nyert. Holczreiter Sándor, Bagócs János, Horváth György, Benedek János, Kőszegi György, Lénárt István és Sólyomvári János világbajnok lett.

1999-ben a MOB Érdemérem kitüntetésben részesült. Halálát követően, tisztelegve kiemelkedő szakmai munkája előtt a Magyar Súlyemelő Szövetség a felnőtt országos bajnokságot Orvos András-emlékversenynek nevezte el.

• Magyar Köztársasági Sportérdemérem bronz fokozat (1949)^[2]
• Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója (1962)^[3]

• Hanzlik János – 1981. Súlyemelés Tanárképző Főiskola – Középfokú tanfolyami jegyzet
• Ki kicsoda a magyar sportéletben?: II. kötet (I–R). Szekszárd: Babits. 1995. 411. o. ISBN 963-495-011-6