1924-től tanított a Székesfővárosi Zeneiskolában, majd 1927-ben a Zeneművészeti Főiskola oktatója lett, 1961-ben pedig a hegedűszak vezetőjévé nevezték ki.
Számos pedagógiai művet írt. Hegedűiskolája két kiadást ért meg Budapesten (1930, 1934), módszertani munkája ugyanott A hegedűjáték és tanítása címmel (1935).
Sírja a Farkasréti temetőben található [22-1-3/4]. Soroksáron utca őrzi emlékét.
Zeneszerzői munkássága
Részt vett a Romániai Magyar Dalosszövetség pályázatain, és több alkalommal díjat is nyert. Férfi- és vegyeskari darabjaiból a vegyes-, illetve férfikarra írt Örök tűz és A szél című szerzeményeit (1930), a P. Jánossy Béla versére szerzett Erdélyi szimfóniát (1931) és Dávid XII. zsoltárát (1932) a Romániai Magyar Dalosszövetség adta ki Kolozsvárott.
.svg){kind=small}