Az 1998-as orosz pénzügyi válság (más néven rubelválság vagy orosz influenza) 1998. augusztus 17-én érte el Oroszországot. Ennek eredményeként az orosz kormány és az Orosz Központi Bank leértékelte a rubelt, és államcsődöt jelentett. A válság súlyos hatással volt számos szomszédos ország gazdaságára. Eközben James Cook, az Egyesült Államok Oroszországi Befektetési Alapjának alelnöke szerint a válság lehetőséget adott Oroszországnak, hogy megtaníthassák az orosz bankokat eszközeik diverzifikálására.

A csökkenő termelékenység, a magas rögzített árfolyam a rubel és a külföldi devizák között – a nyilvános zavar elkerülése érdekében –, valamint a krónikus költségvetési hiány volt oka a válságnak. A csecsenföldi első háború gazdasági költsége 5,5 milliárd dollárra becsülhető (ideértve nem értve a csecsen gazdaság újjáépítését) szintén hozzájárult a válsághoz. 1997 első felében az orosz gazdaság javulás jeleit mutatta. Nem sokkal ezután azonban a problémák elfajultak.

Két külső sokk, az ázsiai pénzügyi válság, amely 1997-ben kezdődött, és az azt követő csökkenés a kőolaj és a színesfémek iránti keresletben (és ezáltal árukban) súlyosan befolyásolta az orosz devizatartalékokat.^[1]

Mindezt egy politikai válság is tetézte márciusban, amikor az orosz elnök, Borisz Jelcin váratlanul leváltotta Viktor Csernomirgyin miniszterelnököt és az egész kabinetet 1998. március 23-án. Jelcin a 35 éves Szergej Kirijenko energiaügyi miniszter bízta meg a miniszterelnöki feladattal.

1998. május 29-én Jelcin kinevezte Borisz Fjodorovot az állami adóhivatal élére.

A valuta leértékelődésének és a tőkekiáramlás megakadályozása érdekében Kirijenko 1998 júniusában 150%-ra emelte a GKO kamatlábait.

A Nemzetközi Valutaalap 1998. július 13-án egy 22,6 milliárd dolláros pénzügyi támogatást ajánlott fel az orosz piac stabilizálására.

1998. május 12-én a szénbányászok sztrájkoltak a kifizetetlen bérek miatt, akadályozva a transzszibériai vasút forgalmát. 1998. augusztus 1-ig körülbelül 12,5 milliárd dollárra rúgott az orosz munkavállalók felé a tartozás. 1998. augusztus 14-én az orosz rubel és az amerikai dollár árfolyama továbbra is 6,29 volt. Az orosz államadósság havi kamatkötelezettsége 1998. júliusában 40%-kal haladta meg a havi adókból befolyó bevételt.

Ezenkívül 1998. július 15-én a baloldali pártok által uralt Állami Duma (az Oroszországi Föderáció Szövetségi Gyűlésének (parlamentjének alsóháza) megtagadta a kormány válságellenes tervének nagy részének elfogadását, így a kormány kénytelen volt az elnöki rendeletekre támaszkodni. Július 29-én Jelcin megszakította Valdai Hills-i vakációját, és Moszkvába repült, miközben a kabinet átrendeződésétől félt, de csak Nyikolaj Kovaliovot, a szövetségi biztonsági szolgálat vezetőjét váltotta le és nevezte ki helyére Vlagyimir Putyint.

Abban az időben Oroszország a lebegő árfolyamrendszer politikáját alkalmazta, ami azt jelentette, hogy a Központi Bank döntése alapján a rubel-dollár (vagy RUB/USD) árfolyam egy adott intervallumon belül mozoghat csak. Ha a rubel azzal fenyeget, hogy ezen a tartományon (vagy "sávon") kívül esik, akkor a Központi Bank beavatkozik azzal, hogy a devizatartalékokat csökkenti. Például a válság előtti év során a Központi Bank 5,3–7,1 RUB/USD közötti lebegő árfolyamsávot tartott fenn, ami azt jelenti, hogy rubelt vásárolt, ha a rubel gyengült (piaci árfolyam a 7,1 RUB/USD árfolyam közelébe került). Illetve rubelt adtak el, és a devizatartalékokat növelték, ha a piaci árfolyam 5,3 RUB/USD árfolyam felé haladt.

Az orosz kormány tehetetlensége, illetve a a befektetők bizalmának elvesztése láncreakciót indított be. A befektetők meg akartak szabadulni - többek között - rubelben tartott devizatartalékuktól és egyéb más orosz értékpapírjaiktól, ezzel a Központi Bankot a rubel árfolyamának lebegő árfolyamrendszerben tartása érdekében arra kényszerítették, hogy tovább csökkentsék devizatartalékukat. Ez tovább csökkentette a befektetői bizalmat a rubel felé. Becslések szerint 1997 októbere és 1998 augusztusa között a Központi Bank körülbelül 27 milliárd dollár devizatartaléktól szabadult meg, hogy a rubelt a meghatározott árfolyamsávon belül tarthassa.

1998. augusztus 17-én az orosz kormány leértékelte a rubelt, államcsődöt jelentett, és moratóriumot hirdetett a külföldi adósságuk visszafizetésére.^[2] Aznap az orosz kormány és az Orosz Központi Bank "Közös Nyilatkozatot" tett közzé, amely kijelentette, hogy:^[3]

1. a rubel/dollár kereskedési sáv 5,3–7,1 RUB/USD-ről 6,0–9,5 RUB/USD-re változik;
2. Oroszország rubelben denominált adósságát egy későbbi időpontban bejelentett módon átalakítanák;
3. és az orosz bankok tömeges becsődölésének megakadályozása érdekében, ideiglenes 90 napos moratóriumot vezetnének be bizonyos bankkötelezettségek megfizetésére, ideértve bizonyos tartozásokat és határidős devizaszerződéseket.^[4]

1998. augusztus 17-én a kormány kijelentette, hogy egyes állami értékpapírokat (GKO-k és OFZ-k) új értékpapírokká alakítanak át.

Ugyanakkor a devizasáv kiszélesítése mellett azt is bejelentették, hogy szándékukban áll a RUB/USD árfolyam szabadabb mozgását is biztosítani a sávon belül.

Az akkori moszkvai tőzsde (MICEX) napi hivatalos árfolyamot határozott meg interaktív aukciók sorozatán keresztül, a vevők és az eladók írásbeli ajánlata alapján. Amikor a vételi és eladási árak megegyeztek, rögzítették a hivatalos MICEX árfolyamot, amelyet azután a Reuters közzétett. A MICEX árfolyamot a bankok és a valutakereskedők világszerte használták (és használják) referencia-árfolyamként az orosz rubel és a deviza közötti tranzakciókhoz.

1998. augusztus 17-25-ig a rubel folyamatosan leértékelődött a MICEX-en (6,43-ról 7,86 RUB/USD-ra). 1998. augusztus 26-án a Központi Bank megszüntette a dollár-rubel kereskedelmét a MICEX-en, illetve a MICEX aznap nem rögzítette a rubel-dollár árfolyamot.

1998. szeptember 2-án az Orosz Föderáció Központi Bankja úgy döntött, hogy feladja a lebegő árfolyam-politikáját, és a rubelt szabadon 'lebegteti', azaz az árfolyamot kizárólag a keresleti és kínálati hatások befolyásolják. 1998. szeptember 21-ig az átváltási árfolyam elérte a 21 RUB/SD-t, azaz a rubel eredeti értékének kétharmadát elvesztette kevesebb mint egy hónap alatt.

1998. szeptember 28-án Borisz Fjodorovot felmentették az állami adószolgálat vezetői posztjáról.

A közös nyilatkozat által elrendelt moratórium 1998. november 15-én lejárt, az orosz kormány és a Központi Bank nem újította meg azt.

Az orosz infláció 1998-ban elérte a 84 százalékot. Sok bank, köztük az Inkombank, Oneximbank és Tokobank csődöt jelentettek a válság következtében.

A pénzügyi összeomlás politikai válságot eredményezett, mivel Jelcinnek megszűnt a belső támogatása, a parlamentben a megerősödött ellenzékkel kellett szembenéznie. Egy héttel később, 1998. augusztus 23-án Jelcin kirúgta Kirijenkót, és bejelentette szándékát Csernomirgyin hivatalba való visszatérésének, mivel az ország egyre mélyebbre kúszott a gazdasági zavarokba.^[5] Elsősorban erőteljes üzleti érdekek és a félelem miatt egy újabb reformcsomagtól, amely akár vezető nagyvállalkozások újabb csődjéhez vezethetett volna, üdvözölték Kirijenko bukását, ahogy a kommunisták is.

Jelcin, aki egészségi állapotának romlása miatt elvesztette hatalmát, Csernomirgyint vissza akarta venni, ám a jogalkotó megtagadta a jóváhagyását. Miután a Duma kétszer elutasította Csernomirgyin jelölését, Jelcin egyértelműen csökkent hatalma egyértelművé vált. Ehelyett Jevgenyij Primakov külügyminisztert nevezte ki, akit 1998. szeptember 11-én az Állami Duma túlnyomó többséggel jóváhagyott.

Primakov kinevezése helyreállította a politikai stabilitást, mivel kompromisszumos jelöltnek tekintették, amely képes meggyógyítani az oroszországi különböző érdekcsoportok közötti szakadékot. Primakov megígérte, hogy kormányának elsődleges prioritásaként fogja fizetni a béreket és a nyugdíjakat, és meghívta a kabinetbe a vezető parlamenti frakciók tagjait.

A kommunisták és az Oroszországi Független Szakszervezetek Szövetsége országos sztrájkot rendezett 1998. október 7-én, és felszólította Jelcin elnököt, hogy mondjon le.

Oroszország meglepő sebességgel épült fel az 1998. augusztusi pénzügyi válságból. A fellendülés fő oka az, hogy az olaj világpiaci ára gyorsan növekedett 1999–2000 között, és Oroszország kereskedelmi mérlege nagy mértékű többletet mutatott 1999-ben és 2000-ben is. Egy másik ok az, hogy a hazai iparágaknak, többek között az élelmiszer-feldolgozó iparnak is kedvezett a leértékelődés, mivel az importált áruk ára hirtelen növekedett.^[6][7]

Mivel Oroszország gazdasága nagy mértékben csere és más nem monetáris csereeszközökön működött, így a pénzügyi összeomlás sokkal kevésbé gyakorolt hatást termelőkre, mintha a gazdaság egy bankrendszertől függne. Végül a gazdaságot segítette a készpénz infúziója. Mivel a vállalkozások képesek voltak a tartozások megfizetésére a bérek és adók visszafizetésével, az orosz ipar által gyártott termékek és szolgáltatások iránti fogyasztói kereslet növekedni kezdett.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 1998 Russian financial crisis című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.