Az orans (latinul „imádkozó”) az ókeresztényművészetben imádkozó férfi- vagy nőalak.[1] Általában álló helyzetben, könyökkel a test oldalához szorítva, széttárt karokkal, kifordított tenyérrel vannak ábrázolva. Az orans a katakombákfalfestményeinek egyik leggyakoribb motívuma.[2]
↑Hassett 1911: Hassett, M. (1911). Orans. In The Catholic Encyclopedia. New York: Robert Appleton Company. Hozzáférés ideje: December 18, 2010 from New Advent online
↑orant.jpg:orant.jpg. Unf.edu. [2006. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 18.) (Error 404)
Josef Strzygowski: Drei Miscellen: III, Die Maria-Orans in der byzantinischen Kunst. In: Römische Quartalschrift für christliche Altertumskunde und Kirchengeschichte. 7. 1893, S. 4–10 (németül)
Lowrie: Monuments of the Early Church. New York: (kiadó nélkül). 1901. (angolul)
Kraus: Geschichte der christl. Kunst. Freiburg: (kiadó nélkül). 1895. (németül)
Wilpert: Ein Cyklus christologischer Gemälde. Freiburg: (kiadó nélkül). 1891. (németül)
Northcote – Brownlow: Roma Sotterranea. London: (kiadó nélkül). 1879.
Lexikon der christlichen Ikonographie: Allgemeine Ikonographie. 3 Szerk. Kirschbaum, Engelbert. Róma: (kiadó nélkül). 1968–72. 352. o. (németül)
Sachs, Hannelore-Badstübner: Christliche Ikonographie in Stichworten. Ernst-Neumann, Helga. Leipzig: (kiadó nélkül). 1980. 273. o. (németül)
Onasch, Konrad: Liturgie und Kunst der Ostkirche in Stichworten. Leipzig: (kiadó nélkül). 1981. 289. o. (németül)
Colin B. Donovan: Orans Posture. (angolul) = EWTN Global Catholic Television Network, arch Hozzáférés: 2010. december 18. Az orans szerepéről a liturgiában ma.