Szülővárosában a Faipari Középiskolában végzett, majd szerszámlakatos. 1958-59-ben az Ifjúmunkás és a Vörös Zászló belső munkatársaként mint riporter kezdte újságírói pályáját. 1959-62 között ismét szerszámlakatos. 1962-88 között újra a Vörös Zászló riportere. Közben a Bolyai Farkas Líceum esti tagozatán érettségizett (1966). Már ismert író, amikor a megyei pártlaptól 1988 februárjában eltávolítják s a Metalotehnica üzem munkása lesz. Bekapcsolódik az 1989-es decemberi rendszerváltozás marosvásárhelyi megmozdulásaiba, s utána a megyei Ideiglenes Nemzeti Egységtanács tagja lesz. Haláláig a helyi Népújság rovatvezetője.
Munkássága
Első kisregényével 1970-ben jelentkezett. A kritika felfigyelt arra, hogy írásainak sorozatában a riport műfajából indulva jut el regényeinek társadalmi témaköréig s az egyszerű, őszinte közlés olvasmányosságáig. Az 1981-ben megjelent Érés idején című regényének népszerűségét G. Balogh Attila a látszatra szerény témaválasztással magyarázza: egy apa és fia története ez a regény, „néhol újságírói eszközökkel megírt és itt-ott közhelyekből összeálló”. Szász János üdvözli a hiteles életképeket, de észreveszi az ábrázolt családi életforma elszigeteltségét és ebből eredő kilátástalanságát.
.svg){kind=small}