Oltványi Ambrus (Budapest, 1932. április 1. – Budapest, 1983. szeptember 30.) irodalomtörténész.

Ártinger Imre képzőművészeti szakíró, pénzügyminiszter fia. Egész életében gyermekparalízisben szenvedett.

1954-ben a Budapesti Egyetemen szerzett tanári és doktori diplomát, majd az Irodalomtörténeti Intézet tudományos munkatársa lett. 1956. november 15-én szovjet katonák ellenforradalmi röpiratok terjesztésének vádjával letartóztatták. Néhány nappal később kiszabadult, de letartóztatása idején édesanyja öngyilkos lett. 1957-től nem vállalt állást.

Fő kutatási területe a 19. századi magyar irodalom és művelődéstörténet volt. Példaszerű szövegkiadásokat, kritikai kiadásokat rendezett sajtó alá. 1962–1975 között több Jókai-regény kiadásra való előkészítése fűződik a nevéhez.

Halála után irodalomtörténeti kutatók jutalmazására Oltványi Ambrus-alapítványt hoztak létre.

• Pulszky Ferenc: Életem és korom. (Budapest, 1958)
• Vörösmarty Mihály: Drámák. (Budapest, Budapest, 1966)
• Toldy Ferenc – Bajza József levelezése. (Budapest, 1969)
• Jókai Mór levelezése (1860–1876). (Budapest, 1975)
• Program és hivatás. Magyar folyóiratok programcikkeinek válogatott gyűjteménye. Budapest. (tsz. Kókay György, Vargha Kálmán, Budapest, 1978)
• Széchenyi István: Napló. (Budapest, 1978)
• Eötvös József: A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az államra. (Budapest, 1981)
• Falk Miksa: Gr. Széchenyi István utolsó évei és halála. (az utószót írta, Budapest, 1984)

• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
• Németh G. Béla: O. A. (Irod. tört. Közl., 1983. 6. sz.)
• Sükösd Mihály: Búcsú O. A.-tól (Élet és Irod., 1983. 40. sz.)
• Mezei Márta: O. A. (Irodalomtört., 1984. 2. sz.)
• Nagy Miklós: O. A. (Literatura, 1985. 1-2. sz.)
• Dávidházi Péter: O. A. emlékére (Irodalomtört., 1989. 2. sz.).