Rabbicsaládból származott. Különböző jesivákban szerzett alapképzés után elvégezte a budapestiOrszágos Rabbiképző Intézetet (1918), miközben R. Tauchumi Hierosolymitani liber Almusid Alkufi c. arab szövegmagyarázatával doktori címet szerzett. 1919-ig jogi tanulmányokat is folytatott, 1920-ig vallástanár. 1924-ben a 400 főt számláló fogarasi neológ izraelita hitközség hívta meg rabbinak, majd 1925-ben a több mint 700 fős nagyszalontai neológ hitközség választotta főrabbijául. Itt 1944-ig teljesített szolgálatot, közben Kecskeméti Lipót halála után a nagyváradi neológ hitközségnél is helyettes. Az Erdélyi-Bánáti Rabbiegyesület és az Arany János Társaság tagja.
Elismert prédikátor és szakíró. A munkás jogai és kötelességei a Talmud szerint és Zsidó vándorlások az őskorban c. dolgozatainak megjelenési adatai hiányzanak. A nevelésügy fontossága a zsidóságban c. munkájából a Zsidó Naptár 1936-40-es évfolyamaiban jelentek meg fejezetek. Félszáz lapos értekezése, A zsidóság történelmi szerepe a kereskedelemben a Közlemények II. kötetében (Emlékkönyv dr. Lővy Ferenc, dr. Lenke Manó és dr. Singer Jakab főrabbik tiszteletére.Kolozsvár, 1939) került sajtó alá.
Prédikációs kötetei
Szabadság és kultúra (Nagyvárad, 1937)
Mózesi osztályrészünk vártáján (Nagyvárad, 1940)
Szerkesztésében jelent meg a szalontai zsidóság jubileumi emlékkönyve az 1930-as években.
.svg){kind=small}