Születésének körülményei nem teljesen tisztázottak, feltehetően törvénytelen gyermekként született. Irodalmi sikerei előtt különféle munkákat vállalt, hogy megélhetését biztosítsa. Kezdetben újságcikkeket, dicsőítő ódákat írt, utóbbiakért akadémiai díjban is részesült. Később érdeklődése a színház felé fordult, szatirikus vígjátékain Rousseau nézeteinek hatása érezhető (La jeune Indienne, Le marchand de Smyrne). Az igazán nagy sikert Mustapha et Zéangir című tragédiája hozta meg számára. A darabot a királyi udvar köreiben is kedvezően fogadták, a királyné nyugdíjat (kegydíjat?) és Condé herceg (Louis V Joseph de Bourbon-Condé) mellett titkári állást biztosított számára. A függetlenségét féltő Chamfort azonban hamarosan megvált ettől a szolgálattól. Ebben az időben jelent meg társszerzőként írt munkája, a "Dictionnaire dramatique" (1776). Írói hírneve gyorsan nőtt, a párizsi szalonok kedvelt alakja lett. 1781-ben a Francia Akadémia tagjai közé választotta.
A forradalmat lelkesen üdvözölte, egy ideig titkára volt a Jakobinus klubnak. Kinevezték a nemzeti könyvtárba könyvtárosnak, ám nem sokkal később lemondott. A forradalom robespierre-i fordulatát, a terrort elutasította. Bebörtönözték, de hamarosan kiszabadult. Az újabb börtöntől tartva 1793-ban öngyilkossági kísérletet követett el és sebeibe a következő évben belehalt.
Munkái
La jeune Indienne (1764)
Le marchand de Smyrne (komédia, 1770)
Mustapha et Zéangir (tragédia, 1776 vagy 1778)
Dictionnaire dramatique (Joseph de La Porte-tal közösen, 1776)
Maximes et pensées, caractères et anecdotes (Halála után kiadott, leghíresebb és máig idézett munkája maximáit, aforizmáit, anekdotáit tartalmazza. Németül megjelent Drezdában, 1803-ban; jelentős hatással volt a német romantikus költőkre).
Összegyűjtött műveit egy évvel halála után adták ki (Oeuvres, 4 kötet. Párizs, 1795).
A tudósokról és az írókról; ford. Gábor György; inː Ima az Akropoliszon. A francia esszé klasszikusai; vál., előszó, tan. Gyergyai Albert, jegyz. Somló Vera, Szávai János; Európa, Bp., 1977
