Nicolae Popea

Nicolae Popea
Életrajzi adatok
Született1826. február 17.[1]
Hosszúfalu
Nemzetiségromán
Elhunyt1908. augusztus 8. (82 évesen)[1]
Karánsebes
IskoláiBécsi Egyetem
Munkássága
Valláskeresztény
Felekezetgörögkeleti
Tisztség
  • az osztrák Birodalmi Tanács képviselőházának tagja
  • az erdélyi országgyűlés tagja
  • a magyar főrendiház tagja
Hivatalkaránsebesi egyházmegye püspöke
Hivatali idő1889–1908
Felszentelés1889. június 23.
ElődjeIoan Popasu[2]
UtódjaMiron Cristea[3]

Nicolae Popea (Hosszúfalu, 1826. február 17. – Karánsebes, 1908. augusztus 8.) görögkeleti román püspök.

Élete

Apja Hosszúfaluban volt görögkeleti román lelkész. Tanulmányait Brassóban, Balázsfalván és Kolozsvárt végezte. Mint végzett jogász 20 éves korában a hittani tanulmányokra ment át és ezeket a bécsi egyetemen hallgatta mint a császári konviktus alumnusa, ahová az erdélyi görögkeleti egyházmegye küldte. 1849-50-ben a közigazgatás szolgálatába lépett mint gyakornok az erdélyi helytartóságnál, később mint iktató és fogalmazó a dévai császári és királyi járási hivatalnál; 1852-ben jegyzővé, kevéssel később pedig albíróvá neveztetett ki a nagysomkuti császári és királyi járásbírósághoz, mely állását 1856-ig töltötte be.

1856-ban báró Andrei Șaguna érsek-metropolita, akkor még az erdélyi egyházmegye püspöke meghivásának engedve, a szerzetes-rendbe lépett és egy év alatt diakónus, protodiakónus, szincellus, végül protoszincellus lett, egyszersmind szentszéki titkárrá, teológiai tanárrá és az újegyházi (Szeben megye) esperesség adminisztrátorává nevezték ki. 1864-ben szentszéki ülnök lett, megtartván azonban 1869 végéig tanári és espereshelynöki állását is. Az 1870. évi egyházmegyei zsinaton báró Andrei Șaguna metropolita érseki vikáriussá nevezte ki és 1871-ben archimandritává léptette elő. Mint érseki helyettes vezette a főegyházmegyét a két ízben beállott széküresedés tartalma alatt.

A karánsebesi egyházmegyei zsinat 1889. március 27-ei ülésében az egyházmegye püspökévé választotta és miután e választás megnyerte a legfelsőbb megerősítést, június 23-án püspökké szenteltetett fel és július 14-én foglalta el püspöki székét. A magyarországi közügyekben is tevékeny részt vett, nemkülönben a román nép nemzeti, irodalmi és általában kulturális ügyeiben kiváló buzgalommal működött, így az ASTRA irodalmi egylet és a Reuniunea pentru fondul de teatru roman (román színházalap megszerzése céljából alakult egyesület) és más közművelődési egyleteknek részint rendes, részint alapító tagja. Irodalmi érdemeiért a bukaresti román akadémia 1877-ben tiszteleti, 1899-ben rendes[4] tagjává választotta. A magyar főrendiháznak is tagja volt.

Munkái

  • Excellenti'a s'a archiepiscopulu şi metripolitulu Andreiu Baronu de Sagun'a. Szeben, 1873
  • Vechea Mitropolie ortodoxă română a Transilvaniei (1870)[4]
  • Arhiepiscopul şi Mitropolitul Andrei Şaguna (1879)[4]
  • Memorialul Arhiepiscopului şi Mitropolitului Andrei Şaguna sau luptele naţional-politice ale românilor, 1846-1873 (1889)[4]

Hivatkozások

  1. ↑ a b Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2024. március 22., PIM68112
  2. ↑ Cezar Ţăbârnă: Istoria creştinismului (MCCCXXX): Nicolae Popea, episcopul Caransebeşului (I). Lumina, (2009. október 1.) arch Hozzáférés: 2015. május 7.
  3. ↑ Cezar Ţăbârnă: Istoria creştinismului (MCCCXXX): Nicolae Popea, episcopul Caransebeşului (III). Lumina, (2009. október 3.) arch Hozzáférés: 2015. május 7.
  4. ↑ a b c d Cezar Ţăbârnă: Istoria creştinismului (MCCCXXX): Nicolae Popea, episcopul Caransebeşului (II). Lumina, (2009. október 2.) arch Hozzáférés: 2015. május 7.

Források