Az Antwerpeni Királyi Képzőművészeti Akadémián tanult, majd több éven át tartó külföldi útját követően, 1855-ben az antwerpeni akadémia igazgatója lett. 1834-ben nagy feltűnést keltett Krisztus keresztre feszítését ábrázoló nagy képével, melyet Rubens modorában festett egy manchesteri katolikus templom számára. Csakhamar azonban hazája története felé fordult, a belga múltból merítette műveinek tárgyait. A courtrai-i (1836), a worringeni (1839, brüsszeli múzeum) és a nieuwpoorti csaták képei a legünnepeltebb belga festők sorába emelték. Pályája későbbi szakaszában előszeretettel festett történeti zsánerképeket. 1864-1866-ban az antwerpeni múzeum lépcsőházát németalföldi művészek portréival díszítette.[9]