A New York City Marathon városi maratonfutó versenysorozat, amelyet évi rendszerességgel rendeznek meg, minden év novemberében. A verseny távja szabványos, azaz 42,195 km (26,2 mérföld). A verseny az egyik legnépszerűbb utcai hosszútávú futóverseny, 2006-ban például 37 850 futó ért célba.[1] A versenyt a NYRR (New York Road Runners) szervezi, immáron 1970 óta. Az utóbbi években a verseny neve (a főszponzori támogatás okán) „ING New York City Marathon”. A verseny rendszeres időpontja minden év novemberének első vasárnapja. Részt vehetnek rajta professzionális futók és amatőrök is, de a nagy népszerűség miatt a résztvevők létszámát korlátozzák (37 000 fő), és az amatőrök számára limit időt (8,5 óra) is megállapítanak.
Útvonal
A verseny útvonala New York jellegzetes területeit érinti, ezeket az útvonalakat lezárják a verseny időtartamára. A rajt a Staten Islandon történik, a futók áthaladnak a közeli Verrazano-Narrows-hídon, amely természetesen le van zárva, csakúgy mint a többi, amin a verseny áthalad. A híd után a versenyzők Brooklynon áthaladva, olyan változatos területeket érintenek, mint a Bay Ridge, Sunset Park, Bedford-Stuyvesant, Williamsburg és Greenpoint. Szinte pontosan a féltávnál, 21 km-nél haladnak át a Pulaski-hídon, majd újabb 4 km múlva keresztezik az East Rivert a Queensboro-hídon. Sok futó számára ekkor jön el a kritikus pont, mert a hídra való felfutás erősen igénybe veszi az állóképességet. Körülbelül a táv 25,5 km-énél érik el Manhattant, majd észak felé a First Avenue-n folytatják útjukat a Bronx irányába, a Willis Avenue-hídon keresztül, majd a Madison Avenue-hídon keresztül érnek vissza Manhattanbe. Átfutnak Harlemen, a Fifth Avenue irányába, majd a Central Park következik. Ez már a verseny finisének számít, ezért itt mindig rengeteg néző biztatja a versenyzőket. Columbus Circle-nél visszatérnek a parkba, majd a cél a Tavern on the Green-nél van.
A New York City Marathon története
Paula Radcliffe 2007-ben
Napjaink legnépszerűbb városi maratonjával kapcsolatban érdekesség, hogy az első, 1970-es verseny még csekély érdeklődés mellett zajlott: mindössze 127 futó (mind férfiak) indult, közülük 55 ért célba.[1] Az egész versenyt (még más útvonalon) mintegy 1000 fős nézősereg követte figyelemmel, és az első győztes az amerikai Gary Muhrcke volt 2:31:38-as idővel. 1976-ban újragondolták a szervezési, marketing, szponzorációs stb. tevékenységet, aminek következtében a verseny népszerűsége folyamatosa növekedett, egyre inkább megjelentek a világ élvonalába tartozó futók, a nézők is fokozottabban érdeklődtek a versenyek iránt, és a televíziós közvetítéseket is milliók nézik világszerte (az NBC szerint 315 millióan).[1]
A verseny győztesei között olyan neves futók voltak, mint a négyszeres győztes Bill Rodgers, vagy a kétszeres elsőséggel büszkélkedő (2003, 2007) Martin Lel. Lel 2007-ben két nagy maratonversenyt is nyert: New York előtt a londoni maratonon is győzött. A nők között talán még nevezetesebb versenyzőket lehet megemlíteni: a legendás norvég futónő, Grete Waitz nem kevesebb mint kilencszer diadalmaskodott 1978 és 1988 között. A versenysorozat legszorosabb befutóját a kétszeres győztes brit Paula Radcliffe első győzelme hozta 2004-ben, amikor a brit mindössze 4 másodperces előnnyel futott célba a kenyai Susan Chepkemei előtt. Radcliffe második győzelmekor, 2007-ben, 1 másodperc híján ugyanazt az időt futotta, mint 2004-ben.
A verseny történetében (2011-ig) a leggyorsabban a kenyai futó, Geoffrey Mutai tette meg a távot 2011-ben: 2 óra 5 perc és 6 másodperc alatt. A leggyorsabb női futó 2003-ban a kenyai Margaret Okayo volt 2:22:31-gyel.
.svg){kind=small}
