Neumann Henrik

Neumann Henrik
Született1873. június 10.[1]
Miskolc
Elhunyt1939. november 6. (66 évesen)[1]
New York[2]
Állampolgárságaosztrák
Foglalkozása
IskoláiBécsi Egyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Neumann Henrik témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Neumann Henrik (Miskolc,[3] 1873. június 10.[4] – New York, 1939. november 6.) orvos, Neumann Adolf bankár öccse.

Élete

Apja Neumann Herman nagykereskedő volt, akinek öt gyermeke közül négy, köztük Henrik is, Miskolcon született. Iskolai tanulmányait Miskolcon végezte, majd a Bécsi Egyetemen szerzett orvosi diplomát. Ezután a szintén magyar származású Politzer Ádám magánklinikáján dolgozott, majd 1900-ban az egyetem fül-, orr- és gégeklinikáján lett asszisztens. Az évek során szakterülete elismert tekintélyévé vált, és 1907-ben egyetemi magántanári címet kapott. 1919-ben a klinika igazgatója lett. 1909 után nem járt Magyarországon, de a miskolci sajtóban folyamatosan figyelemmel kísérték tevékenységét.

Gyógyította Ferenc Józsefet is, akitől – a legenda szerint – nem akart elismerést elfogadni. 1918-ban azonban – az uralkodó környezetének javaslatára – az apjának adtak nemességet héthársi előnévvel. Ő maga a nemesi előnevet soha nem használta, bátyja, Neumann Adolf miskolci bankár viszont igen. Állítólag megtagadta Hitler kezelését.

1938-ban a Gestapo letartóztatta, de brit közbenjárásra szabadon engedték. Ezután a németek megbízásából az Egyesült Államokba utazott, hogy elősegítse az osztrák és német zsidók amerikai beutazásának engedélyezését (a németek személyenként 250 dollárt kértek volna a befogadó államtól). Az egyébként sikertelen tárgyalások közben New Yorkban agyvérzést kapott, és elhunyt. Haláláról a miskolci sajtó is nekrológban emlékezett meg.

Nemzetközi hírnevét elsősorban eredeti műtéteinek köszönheti. Az 1909. évi budapesti orvoskongresszuson Koponyalékelés narkózis nélkül című tanulmányáért megkapta a Lenval anatómiai, fiziológiai és patológiai díjat. Elsőként operált helyi érzéstelenítéssel középfülgyulladást és hajtott végre koponyaműtétet. A helyi érzéstelenítéshez kokain és epinefrin keverékét használta. Sebészeti eljárást is neveztek el róla.

Főbb munkái

  • Der otitische Kleinhirnabszers… Bécs, 1906
  • Geschichte der Ohrenheilkunde (két fejezetben). Bécs, 1912
  • Handbuch der Hals-, Nasen- und Ohrenheilkunde. Bécs, 1926
  • Lehrbuch der Chirurgie. Bécs, 1930
  • Die Haut- und Geschlechtskrankheiten. Bécs, 1935

Jegyzetek

  1. ↑ a b Osztrák Életrajzi Lexikon 1815-1950 (német nyelven). Osztrák Tudományos Akadémia. (Hozzáférés: 2020. október 15.)
  2. ↑ a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa (német nyelven). (Hozzáférés: 2020. június 10.)
  3. ↑ Más források szerint Héthárson született.
  4. ↑ Egyes források szerint 1874-ben született.

Források