A Neumann-architektúra, más néven Neumann-modell egy számítógép-architektúrára kidolgozott modell. Neumann János és társai 1945. június 30-án publikálták
a „First Draft of a Report on the EDVAC” (Első vázlat az EDVAC-ról készült jelentéshez) című kiadványban.[1][2]
vezérlő egység: ez tartalmazza a programszámlálót és az utasításregisztert,
operatív tároló az adatok és az utasítások tárolására,
háttértár, illetve a perifériákhoz tartozó be- és kiviteli mechanizmusok.
A Neumann-architektúra mára a tárolt programú számítógép fogalmává vált. Az ilyen architektúra legfontosabb tulajdonsága, hogy utasításkód kiolvasása és aritmetikai vagy logikai művelet nem végezhető adatművelettel egyidejűleg, mert a számítógép egyetlen adatsínt használ. Ez az architektúra szűk keresztmetszete, ami meghatározott felhasználások esetén súlyosan korlátozza a rendszer teljesítményét. A Neumann-architektúra kialakítása egyszerűbb, mint a modernebb Harvard-architektúráé, mely szintén tárolt programú rendszer, de külön dedikált cím- és adatsín tartozik a memóriához és az utasításkód olvasásához.
Korai Neumann-architektúrájú számítógépek
Neumann Első vázlata egy olyan konstrukciót írt le, amelynek alapján számos egyetem és vállalat épített működő számítógépeket.[4] Ezek a gépek lényegesen különböztek egymástól, közülük csak az ILLIAC és az ORDVAC rendelkezett kompatibilis utasításkészlettel.
↑ (1982. április 1.) „The Development of Computer Programming in Britain (1945 to 1955)”. IEEE Annals of the History of Computing4 (2), 121–139. o. DOI:10.1109/MAHC.1982.10016.
↑Illiac Design Techniques, report number UIUCDCS-R-1955–146, Digital Computer Laboratory, University of Illinois at Urbana-Champaign, 1955.
