PROFILPELAJAR.COM

A nemzeti régió (angolul: national region) térség, amelynek alapvető jellegzetessége, hogy lakosságának meghatározó többsége sajátos nyelvi és kulturális identitással rendelkezik, és e sajátossága politikai értelemben is megjelenik. A nemzeti régiók területi-közigazgatási elismertségre is szert tehetnek, ebben az esetben területi autonómiával rendelkeznek, illetve különleges jogállást élveznek. Minthogy e régiók lakossága identitásának a sajátos kultúra és nyelv mellett része – történelmi egységként – maga a terület is, e területileg meghatározott társadalmak autonomista/regionalista mozgalmak révén politikailag is mobilizálódnak, illetve mobilizálhatóak.

Nemzeti régió, nemzeti kisebbség, állam nélküli nemzetek

A 'nemzeti régió' tulajdonképpen egy gyűjtőfogalom: nem csupán azokra a – saját közigazgatási kerettel rendelkező, vagy anélküli – régiókra vonatkoztatható, amelyeknek jellegét valamely nemzeti kisebbség nyelvi, etnikai vagy vallási sajátosságai határozzák meg, hanem azokra is, amelyeket fejlett, de anyaország nélküli kultúrák tesznek egyedivé. Vagyis: a „nemzeti régiók” kifejezés az angolszász szóhasználat sub-state nation fogalmának feleltethető meg leginkább, de kapcsolható az állam nélküli nemzetek fogalmához is (lásd stateless nations).

A „nemzeti régió” mint európai polgári kezdeményezés

A nemzeti régió fogalmát először a Székely Nemzeti Tanács – mint Székelyföld önkormányzását célul tűző mozgalom – használta stratégiája megalapozásához. A Székely Nemzeti Tanács európai polgári kezdeményezése, melyet az Európai Unión belüli, sajátos nyelvi és kulturális (etnoregionális) identitással rendelkező területek fejlesztése céljából indított, a nemzeti régió fentebbi meghatározására alapoz.

A kezdeményezés bejegyzésével kapcsolatos jogviták során az Európai Unió Bíróságának álláspontja a nemzeti kisebbségi régió kifejezést használja,^[1] mint ahogy a Bíróság számára Paolo Mengozzi főtanácsnok által összeállított indítvány^[2] is.

Nemzeti régió és uniós jog

Az uniós jogot magát tekintve inkább csak elvi jellegű rendelkezések hozhatók fel a nemzeti régiók fogalmának megalapozottságához. Az Európai Unióról szóló szerződés^[3] 3. cikke szerint „az Unió tiszteletben tartja saját kulturális és nyelvi sokféleségét”, továbbá „biztosítja Európa kulturális örökségének megőrzését és további gyarapítását”. Jelentős továbbá az Európai Unió működéséről szóló szerződés^[4] 167. cikke is. Az (1.) bekezdés szerint: „Az Unió hozzájárul a tagállamok kultúrájának virágzásához, tiszteletben tartva nemzeti és regionális sokszínűségüket, ugyanakkor előtérbe helyezve a közös kulturális örökséget.” A (4.) bekezdés pedig kimondja: „Az Unió a szerződések egyéb rendelkezései alá tartozó tevékenysége során, különösen kultúrái sokszínűségének tiszteletben tartása és támogatása érdekében, figyelembe veszi a kulturális szempontokat.”

A másodlagos uniós jogból kiemelkedik az Európai Parlament és a Tanács 1059/2003/EK rendelete,^[5] melynek a 105/2007/EK rendelettel módosított változata kimondja, hogy a regionális fejlődést nyomon követő területi-statisztikai rendszer (NUTS) egységei között „a nem közigazgatási egységeknek tükrözniük kell a gazdasági, társadalmi, történelmi, kulturális, földrajzi vagy környezeti körülményeket” is (10. pont).

A nemzeti régió fogalma a „régiók Európája” jövőképhez is kapcsolódik, melyet először Denis de Rougemont fogalmazott meg egy 1962-es interjújában. A hetvenes évektől kezdődően a régió mint az európai térszerkezet alapvető (az európai civilizáció karakterét is meghatározó^[6]) egysége került az előtérbe, és ez - bizonyos mértékben - az uniós jogra is rányomta a bélyegét, anélkül azonban, hogy az európai államok szuverenitását valamilyen mértékben korlátozná.

Összegezve: az EU joga tehát elvi szinten elfogadja – az európai értékekkel összeegyeztethetőnek tartja – a nemzeti régiók létrejöttét és beilleszkedését az Unió regionális fejlesztési rendszerébe, azonban gyakorlati politikai szinten nem támogatja azokat.