Prágában született, az anyja orosz emigránsok leszármazottja volt. Gyermekkorát Zlínben töltötte, ahol 11 éves korában egy filmrendező felfigyelt rá, évekig gyermekszínészként foglalkoztatták. A megszállás után a szüleivel elköltözött Trencsénbe. A színészetet egészségi okokból 1952-ben fejezte be. A Pozsonyi Színművészeti Főiskolán tanult, ahol később dolgozott is. 1956-től 1963-ig a Kultúrny zivot, 1963 és 1964 között a cseh Kultúrní tvorba szerkesztője. A Roháč magazinnál is dolgozott. 1964-től 1969-ig a Szlovák Játékfilmstúdióban volt dramaturg Pozsonyban, majd a prágai Albatros Kiadó szerkesztőjeként működött.
Nataša Tanská kétszer volt házas, első férje Bedřich Rádl, a második Jan Válek.
A könyvei Szlovákiában is megjelentek. Jelentős a szerepe a csehszlovák művészet történetében. 1969-től Prágában élt, kivéve azt az időszakot (1990–1997), amikor Londonban tartózkodott második férjével, Jan Válekkel, aki itt cseh konzulként dolgozott.
Noha 1945. március 30-án a Lidove noviny arról számolt be, hogy Nataša Tanská egy támadás során Prágában meghalt, valójában 2014. július 17-én, 84 éves korában hunyt el a prágai Sue Ryder nyugdíjas otthonban, ahol az utolsó éveit töltötte.
Cikkeket és tanulmányokat írt irodalmi és művészeti újságokba, folyóiratokba, melyek a színházról és a filmművészetről szóltak. Az első kisepikákat tartalmazó gyűjteménye 1964-ben jelent meg, Dvaja v tráve (Ketten a fűben) címmel. Az elbeszélésekben az elszürkült emberi kapcsolatokról írt, líraian és fantasztikummal színesítve. 1970-ben More (Tenger) című novellája a jugoszláv tengerparton játszódik, a főhősnő felnőtté érését mesélte el.
A gyermek- és ifjúsági irodalomban rendkívül termékeny volt: elbeszéléseket, meséket, ifjúsági rádió- és tévéjátékokat írt. Szívesen ábrázolta azt, hogy az erkölcsi nevelés elvei mennyire valósíthatók meg a mindennapi életben a gyermekek világában. A kisebb gyerekek számára népszerű meséskönyveket írt: Puf a Muf (Puff és Muff, 2006), Puf a Muf – zítra jdeme do školy (Puff és Muff – holnap megyünk iskolába, 2010).
Ifjúsági regényei és elbeszélései a gyerekek és fiatalok szemszögéből leplezi le a felnőttek hazug világát: Mama, urob iné ticho (Mama, csinálj más csendet, 1976), S dievíiskom sa nehráme (Azzal a lánnyal nem játszunk, 1978). Élénkek és kiválóak a párbeszédei, ezért is kedveltek a gyermek- és ifjúsági művei, a rádió- és tévéjátékai.
Könyvei
Madlenka je sama doma (1973) Madlenka egyedül van otthon (Helena Rokytovával együtt)
Co tu bylo, kdo tu byl?: Co tu bude, kdo tu bude? (1977) Mi volt itt, ki volt itt?: Mi lesz itt, ki lesz itt? (Zdeněk Seydllel együtt)
Mámo, udělej jiné ticho (1978) Anya, csinálj csendet
S holkou si nehrajem (1978) Azzal a lánnyal nem játszunk
Tam to není, kde to je? (1981) Nincs ott, hol van? (Luboš Grunttal együtt)
Podívej, to je město (1981) Nézd, ez a város (Jiří Kalousekkel együtt)
Podívej, to je vesnice (1981) Nézd, ez egy falu (Jiří Kalousekkel együtt)
Postskripta (1999) Utóirat (a férjével, Jan Válekkel együtt)
Heč, jdu do nemocnice (2001) Nézd, megyek a kórházba
Proč jdeme mladým na nervy? (2001) Miért idegesítjük a fiatalokat?
Péťa bude koukat (2002) Péter figyelni fog
Já to vidím jinak, miláčku! Mužsko-ženský slovník (2004) Másképp látom, drágám! Férfi-női szótár
Co mi řekl semafor (2005) Amit a lámpa mondott nekem
Puf a Muf (2006) Puff és Muff
Puf a Muf – zítra jdeme do školy (2010) Puff és Muff – holnap megyünk iskolába
Vyznáte se v tlačenici? (2011) Ismeri a tömeget?
Magyarul
Két mikronovella (Irodalmi Szemle, 1966/4. szám, 336. oldal, fordította: Sándor K.)
Csöpi egyedül van; ford. Gimesi István, ill. Irena Tarasová; Mladé letá, 1969
Puff és Muff (Móra Könyvkiadó, Budapest, 1972 és 1983, fordította: Schindler Anna, illusztrálta: Viera Gergel'ová)
A tenger; ford. Kopasz Csilla; Európa–Madách, Bp.–Bratislava, 1973
↑Veszélyes robbanóanyag neve. Prokop mérnök egy szuperfegyvert talált fel, a filmben harc indul a találmányért.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Nataša Tanská című cseh Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
Világirodalmi lexikon XV. (Taa–Tz). Főszerk. Szerdahelyi István. Budapest: Akadémiai. 1993. 134–135. o. ISBN 963-05-6604-4
