II. Lodewjik gróf alatt egyesült az összes föld amit a Nassaui-ház Waldram-ága birtokolt. Egy központosított igazgatást vezetett be Saarbrückent használva központként. Ez viszont nem bizonyult tartósnak, ugyanis a harmincéves háború alatt 1629-ben felosztották a grófságot. Kezdetben ezt nem lehetett végrehajtani, ugyanis a grófok elmenekültek a háborús pusztítás elől. 1651. március 6-án azonban sor került a grófság felosztására.
Walraad gróf nem volt megelégedve az új rezidenciával, ezért új barokk rezidenciát építtetett. Walraad holland tábornok volt, akit 1688 augusztusában emeltek nemesi rangra.
Willem Hendrik 1718-as halálával özvegye, Charlotte Amália vezette Nassau-Dileburgot kiskorú gyermekei helyett. A nassau-usingeni grófok vagyona ebben az időben indult bővülésnek, ugyanis 1721-ben a Nassau-Idsteni, 1723-ban a Nassau-Saarbrückeni és 1728-ban a Nassau-Ottweiler házak kihalásával a birtokaik a Nassau-Unsingeni grófokra szálltak.
1735-ben a régensség megszűnésével viszont Nassau-Saarbrückent megkapta Henrik Vilmos. A Nassau-saarbrückeni-ház 1797-es kihalásával a Nassau-Unsigeni herceg nem örökölt földi vagyont, ugyanis annak területeit Franciaországhoz csatolták. Viszont az 1801-es lunéville-i béke elfogadta a terület német-római megszállását. Az 1803. február 25-i Reichsdeputationshauptschluss 12. pontja alapján Nassau-Usingen hercege a Saarbrückeni Hercegség elvesztéséért cserébe megkapta:
Katzenelnbogen, Braubach, Ems, Eppstein és Kleeberg Hesseni Földgrófságokat,
Weiperfelden, Soden, Sulzbach (Taunus), Schwanheim és Okriftel községeket,
és a Sayn-Altenkirchen Grófságot.
Frederik Augustus herceg Napóleon nyomására 1806-ban csatlakozott a Rajnai Szövetséghez és augusztus 30-án egyesítette Unsigent Nassau-Weilburggal. Átengedte a Bergi Nagyhercegségnek Deutz városát a hozzá tartozó területekkel, Königswinter városát és hivatalát, valamint Willich hivatalát, cserébe megkapta:
.png)
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
