Eredeti, születési neve: nagyiványi Fekete Zoltán Lajos Menyhért volt, de nevét 1913-ban hivatalosan is Nagyiványi Zoltánra változtatta.
Élete
Szülei dr. nagyiványi Fekete Gyula táblabíró és Ruprecht Ilona. 1908-ig Enyingen élt, majd jogi egyetemet végzett. Ezt követően a zsablyai királyi járásbíróságon lett jegyző. Ezután Besztercebányán, majd 1911-től Gyöngyösön működött. 1911 decemberében költözött Budapestre és ügyvédi irodát nyitott.
Az első világháború kitörése Párizsban érte. Ettől kezdve sorsa rendkívül kalandos. Előbb 1914-től a Francia Idegenlégió, majd az osztrák–magyar hadsereg katonája volt. 1916-ban orosz hadifogságba esett, ahonnan 1918-ban hazaszökött. 1918-ban Budapesten Louis Franchet d’Espèrey tábornok mellé vezényelt összekötő tisztként szolgált.
A Tanácsköztársaság idején Ágoston Péter külügyi népbiztoshelyettes titkára volt. 1923-tól a budapesti királyi törvényszék tolmácsa, de emellett ügyvédi irodájában is dolgozott. A húszas évek végén külföldre távozott, beutazta a Közel-Keletet, Iránt. Teheránban, majd a Szovjetunióban, Bakuban és Moszkvában élt. Előbb a szovjet nemzeti bank külföldi levelezési osztályának tisztviselője volt, majd a külföldi kulturális kapcsolatok osztályán dolgozott. 1930-ban hazatért, majd sikkasztás vádjával letartóztatták, s egy ideig a lipótmezei elmegyógyintézetben kezelték.
A harmincas-negyvenes években több regénye és elbeszélése is megjelent nyomtatásban. A Sárga kaszinó[3] és más regényeiből filmek készültek még Olaszországban is. 1945-től egy ideig a Szabad Nép, majd a Képes Figyelő hetilap munkatársa volt.
Szívelégtelenség következtében hunyt el Budapesten.
Magánélete
Nagyiványi magánélete is viharosan alakult. Első felesége egy földbirtokos lánya volt. Két fiuk született: László és Zoltán (1914). Második felesége Kunos Ibolya volt, Kunos Ignác lánya, akivel 1919. április 22-én házasodtak össze de már 1921-ben el is váltak. Egy fiuk született. A harmadik egy panziótulajdonos, akivel mindössze két hét után bontották fel a házasságukat. Negyedik felesége Reisz Ilona, az ötödik Barthal Mária volt.
Felesége volt Weisz Piros is, akit 1923. május 19-én vett feleségül de a következő évben el is váltak.
Regényei
Művei a budapesti Révai Kiadó gondozásában jelentek meg:
Idegenlégiótól a Szovjetunióig, 1934, 1935, 1942 (önéletrajzi regény)
Moszkvai lányok (Budapest, 1936)
Sárga kaszinó (Budapest, 1937)
Istenek völgye (Budapest, 1938)
Párbaj Keleten (Budapest, 1940)
Ígéret (Budapest, 1942)
Filmjei
Több filmben forgatókönyvíróként működött közre. Egy részük saját regényeiből készült:
1940 A Gorodi fogoly, magyar film, rendezte: Cserépy Arzén
1942 I sette peccati (~A hét bűn, olasz film, rendezte: Ladislao Kish) (történet)
1943 Una piccola moglie (~A kis feleség, olasz film, rendezte: Giorgio Bianchi) (regényéből)
1944 Sárga kaszinó, magyar filmdráma, rendezte: Lajthay Károly, (forgatókönyvíró azonos című regényéből Lajthay Károllyal)
Érdekes módon meg nem valósult forgatókönyvei közül a Daróczy József elképzeléséből született Becsületszó című filmvázlata szerepel a szellemiségük miatt a háború után betiltott művek listáján. (Nagyiványi Zoltán: Becsületszó, kiadó: Daróczy József, Budapest)
Másik, szintén az 1940-es években meghiúsult filmje az Egyszeregy címet viselte volna.