1813-14-ben a Pesti Egyetemen természettani segéd, 1815-től 1836-ig a nagyváradi akadémián a történelem rendes tanára és könyvtárnok volt. 1837-ben nyugalomba vonult. Előszeretettel viseltetett a régészet iránt; 1827-ben a nagyváradi ortodox zsinagóga körül tanítványaival együtt felsőbb engedéllyel nagymérvű ásatásokat végzett, de számos embercsonton kívül egyebet nem talált. Nyugalomba vonulása után Pesten mint szerkesztő működött.
Munkái
Positiones ex historia pragmatica reg. Hungariae, sub praesidi… Georgii Tokody… in academia regia M. Varadinensi… 1817. Magno-Varadini.
Historia pragmatica regni Hungariae diplomatibus et scriptorum testimoniis illustrata, auxiliaribusque scientiis aucta. Magno-Varadini, 1817. Két kötet. (2. kiadás. Pest, 1823. Ism. Hazai és Külf. Tudósítások 1823. II. 36. sz.).
Historia universalis gentium statistico-geographico politico critica. Quam in usum auditorum concinnavit. Budae, 1824-25. Három kötet. (Ism. Hazai s Külf. Tudósítások 1825. II. 30. sz.) Tomus I.Tomus II.Tomus III.
Oratio amplissimis honoribus dni Adami comitis Reviczky de Revisnye, dum inter laetas populi acclamationes in supremum comitem comitatus Borsodiensis inauguraretur anno 1828. die 9. Junii. Magno-Varadini.
Szerkesztette a Nemzeti Ujságot (a Hazai s Külföldi Tudósítások folytatását) 1840. jan. 1-től 1842. jún. 7-ig és melléklapját a Hasznos Mulatságokat 1839-től 1842. máj. 31-ig.