1977-től dolgozott a Magyar Távirati Iroda fotósaként, kezdetben mint belpolitikai, illetve protokoll-fotós. Számos hazai esemény mellett ő volt ott a Bajkonuri űrrepülőtéren, amikor Farkas Bertalan, magyar űrhajós felszállt. Nem csak rajongott a sportért, de raliversenyzőként maga is sportolt. Elsősorban labdarúgó-mérkőzéseket szeretett fotózni, de 1980-tól ott volt az olimpiai játékokon is. Jelképes képe 1987-ben készült egy Ferencváros-Tatabánya mérkőzésen, melyen a kapus még a levegőben úszva vetődik, miközben a labda már a hálóban van. Ezzel a fotóval az Interpress Sajtó Világfotó első díját nyerte akkor, sokan később is mintegy névjegykártyájaként tartották számon a képet. 1995-ben a Sportissimo c. hetilaphoz került rovatvezetőként, az újság azonban 1996-ra megszűnt. Ezt követően a Nemzeti Sporthoz szerződött, ahol 1999-től a fotó rovat vezetője lett, majd egy évtized után a lap főmunkatársává vált. A halála előtti évben a Magyar Labdarúgó-szövetség főállású fotósa lett, súlyos betegsége miatt azonban csak rövid ideig dolgozhatott.[4] Halála utáni búcsúztatóját szeptember 20-án a Puskás Ferenc Stadionban tartották.[5]
2014-ben Németh Ferenc-emlékmérkőzést szerveztek, ahol egy labdarúgómérkőzés erejéig álltak össze a fotóriporterre emlékezők. Két csapat: a Németh Ferenc-emlékcsapat és a Nemzeti Sport újságírói mérkőztek meg a sportfotósra emlékére.[6]
