A mutzigi erőd annak az erődítmény hálózatnak a része, melyet Strasbourg és Metz köré épített Németország a porosz–francia háború után. A korábbi, 1872 és 1880 között épült erődök falai kőből vagy betonból készültek, melyek nem voltak ellenállóak a nagy erejű robbanószerekkel szemben. A mutzigi erőd építésénél új technológiát alkalmaztak.
A nyugati részét 1895-ben építették betonból, míg az 1893-as keleti részt kőből, melyet később betonnal fedtek be és erősítettek meg. Fegyveres megfigyelő pontokat és 150 mm-es tarackokat telepítettek, és ez az építmény volt az első olyan német erőd, mely saját generátorral rendelkezett. Emellett felszerelték egy Strasbourgba menő rádiókapcsolattal, gyalogosszállással és föld alatti lakhelyekkel.[1] Építési költségeit 15 millió márkára becsülték.[2]
Az erődben nem voltak jelentős harcok az első világháborúban, és sértetlenül adták át a francia hadseregnek az 1918-as fegyverszünet idején, kivéve a 150 mm-es fegyverzet felét, melyet a németek már 1917-ben kimentettek. A francia haderő a Rajna menti határ hátsó védelmi vonalának választotta az erődöt.
1940-ben a várost evakuálták, a németek lebombázták azt. A keleti erődben 1944 júniusában harcok folytak, amikor a szövetségesek elértek a Rajnához. 1947-ben az erődöt 50-75%-ban használhatónak ítélték.[1]
Források
↑ abFort Mutzig (67). Chemins de mémoire. (Hozzáférés: 2010. október 9.)
