A Céh kiállításait a Nemzeti Szalonban és az Ernst Múzeumban rendezték. 1929-ben, a II. kiállításon 300 képet és szobrot mutattak be, ami tekintélyes mennyiségnek számított az adott korban. A képeket szigorúan zsűrizték abból a célból, hogy biztosítsák: aki itt műtárgyat vásárol, nemcsak tetszetős alkotást vesz, hanem egyben jó befektetést is csinál.
A Munkácsy-céh műgyűjtői kötelezték magukat, hogy három éven át az aláírt összeg erejéig, vagy azon felül a Céh kiállításain vásárolnak műtárgyakat, s azokat műgyűjtő tagjaik közt kisorsolják. Valójában ez a kötelezvény a kortárs magyar művészet támogatását jelentette.
