A matematika, azon belül a geometria területén az n-ellipszis az ellipszis olyan általánosítása, ami a megszokott két fókusztól eltérő számú fókuszt is megenged.[1] Az n-ellipszisek további elnevezései a multifokális ellipszis,[2]poliellipszis,[3]egglipse,[4]k-ellipszis,[5] és Tschirnhaus'sche Eikurve (Ehrenfried Walther von Tschirnhaus után). Elsőként James Clerk Maxwell tanulmányozta őket, 1846-ban.[6]
Ha a síkban megadunk n darab fókuszpontotui, vi koordinátáikkal, egy n-ellipszis a síkban azon pontok mértani helye, melyek az n fókuszponttól mért távolságösszege egy d konstanssal egyezik meg. Matematikai képlettel:
Az 1-ellipszis a körrel egyezik meg, a 2-ellipszis pedig a klasszikus ellipszissel. Mindkettő 2 fokszámúalgebrai görbe.
Bármely n fókuszszámra igaz, hogy az n-ellipszis zárt, konvex görbe.[2]p. 90 A görbe sima, kivéve ha keresztülmegy az egyik fókuszon.[5]p.7
Az n-ellipszisről általánosságban elmondható, hogy egy konkrét algebrai egyenletet kielégítő pontok részhalmaza alkotja.[5]Figs. 2 és 4; p. 7 Ha n páratlan, a görbe algebrai fokszáma , míg ha n páros, a fokszám .[5]Thm. 1.1
Ez a szócikk részben vagy egészben a N-ellipse című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
↑J. Sekino (1999): "n-Ellipses and the Minimum Distance Sum Problem", American Mathematical Monthly 106 #3 (March 1999), 193–202. MR1682340; Zbl986.51040.
↑Z.A. Melzak and J.S. Forsyth (1977): "Polyconics 1. polyellipses and optimization", Q. of Appl. Math., pages 239–255, 1977.
↑P.V. Sahadevan (1987): "The theory of egglipse—a new curve with three focal points", International Journal of Mathematical Education in Science and Technology 18 (1987), 29–39. MR872599; Zbl613.51030.