Moritz Heyne
Született	1837. június 8.[1][2] Weißenfels[3]
Elhunyt	1906. március 1. (68 évesen)[1][2] Göttingen[4]
Állampolgársága	német[5]
Foglalkozása	nyelvész egyetemi oktató
Iskolái	Luther Márton Tudományegyetem (1860–1863)
Sírhelye	Stadtfriedhof Göttingen
A Wikimédia Commons tartalmaz Moritz Heyne témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Moritz Heyne (Weißenfels, 1837. június 8. – Göttingen, 1906. március 1.) német filológus, nyelvész, germanista.

1869-ben a hallei egyetem rendkívüli tanára, 1870-ben Bázel egyetemén a német nyelv és irodalom professzora lett. 1883-tól a göttingeni egyetem tanára volt.

• Laut- und Flexionslehre der altgermanischen Dialekte, (négy rész; 1862, 1870, 1874, 1880)
• Folytatta 1867-től a Grimm fivérek nagy német szótárát: Deutsches Wörterbuch (Η, I, J, L, M, R betűk és az S betű eleje), továbbá írt egy háromkötetes szótárat: Deutsches Wörterbuch, (Lipcse, 1890–1895)
• Fünf Bücher deutscher Hausaltertümer von den ältesten geschichtlichen Zeiten bis zum XVI. Jahrhundert (Lipcse, 1899, 1901, 1903); az öt kötetre tervezett munkából csak három jelent meg
• Elkészítette több jelentős kora középkori mű fordítását, illetve kiadását: Wulfila (1863); Heliand; (1866); Ruodlieb (1897).

Viszonylag kisebb jelentőségű munkáiból:

• Kleinere altniederdeutsche Denkmäler (1867)
• Kleine Altsächsische und altniederfränkische Grammatik (1873)
• Die Baseler Glasmalerei des XVI. Jahrhunderts (1883).

• Heyne Móric. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X  

• (1907) A philologia halottai 1906-ban. Egyetemes philologiai közlöny XXXI1. kötet, 249. o. 
• Brockhaus and Efron Encyclopedic Dictionary (orosz nyelven) (1890–1907)