Mongol kulán

Mongol kulán
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Páratlanujjú patások (Perissodactyla)
Család: Lófélék (Equidae)
Nem: Equus
Alnem: Asinus
Faj: E. hemionus
Alfaj: E. h. hemionus
Szinonimák
  • Equus (Asinus) hemionus bedfordi Matschie 1911
  • Equus (Asinus) hemionus findschi Matschie 1911
  • Equus (Asinus) hemionus luteus Matschie 1911
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mongol kulán témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mongol kulán témájú kategóriát.

A mongol kulán – egyéb nevein góbi kulán, dzsigetáj[1] – (Equus hemionus hemionus) az ázsiai vadszamár egyik alfaja. Dél-Mongólia és Észak-Kína területén találhatjuk meg. Valaha előfordult még Kelet-Kazahsztánban és Dél-Szibériában, mielőtt a vadászat révén kihalt volna.[2] 2015-ben a Természetvédelmi Világszövetség a mérsékelten fenyegetett kategóriába sorolta.[3] A jelenlegi populációja Mongóliában 42 000, addig Kínában 5000 egyed.[4]

Elterjedése

Mongol kulánok a Góbi-sivatagban, ami az alfaj természetes élőhelye.

A mongol kulán elsősorban a Góbi-sivatag sivatagi sztyeppéin, félsivatagjaiban és sivatagjaiban található meg.

A legelterjedtebb alfaj, ennek ellenére is az eredeti elterjedési területének 50%-át elveszítette Mongóliában az elmúlt 70 évben. Egykori elterjedése a 17.-és a 19. század közepe között magába foglalta Mongólia oroszlánrészét, Szibériát és Mandzsúriát, Belső-Mongólia nyugati részét és Hszincsiang északi részét. Az elterjedési területe az 1990-es években drámaian lecsökkent. Egy 1994–1997 között mért felmérés szerint a populáció nagysága 33–63 000 egyedre terjedt ki egész Dél-Mongóliában.[5] 2003-ban, szintén egy Dél-Mongóliában készített felmérés 20 000 mongol kulánt talált egy 177 563 négyzetkilométeres területen.[6][7][8] 2009-ben az alfaj állománya 14 000 egyedre csökkent. A mongóliai populáció becsléseit a bizonyos felmérési protokollok hiánya miatt óvatosan kell kezelni.[7][8]

Életmódja

Növényevő állat. Füvekkel és gyógynövényekkel táplálkozik. A szárazabb helyeken cserjékkel és fákkal is beéri. A tavaszi és nyári időszakban a Zygophyllaceae család zamatos növényei teszik ki a mongol kulán legfőbb élelmét.

Ismert az a viselkedésiminta, hogy lyukakat ás a kiszáradt folyómedreknél vagy forrásoknál, hogy hozzáférjen a felszín alatti vízhez, hogy vízigényét kielégítse a forró nyarakon. A kulánok által ásott vízgödröket más állatfajok, illetve az ember is kihasználja a vízhez való hozzáférés érdekében.

Természetvédelmi helyzete

A populáció az orvvadászat és a legeltetett házijószágokkal való versengés rovására csökkenőbe van. Védettségi állapotát veszélyeztetettnek értékelik.[3]

A húsáért való vadászata Mongóliában egyre nagyobb probléma. Egyes helyeken úgy látszik, hogy a kulán és más vadállatok húsa olcsó alternatívát nyújt a háziállatokéhoz képest.[9] 2005-ben egy kérdőíven alapuló országos felmérés szerint 4500 egyed, a populáció mintegy 20%-a esett az orvvadászat áldozatául.[10] Sőt, az 1990-es évek elején bekövetkezett politikai változások lehetővé tették a városi lakosság visszatérését a nomád földhasználathoz, ami vidéken számos helyen az emberek és a házijószágok hatalmas növekedését idézte elő.[11][12][13]

A politikai és társadalmi változások megzavarták a hagyományos földhasználati szokásokat, legyengítették a bűnüldözést, megváltoztatták a természeti erőforrások felhasználásával kapcsolatos magatartást, például a vadállatokat szabad hozzáférésű erőforrásokká váltak.[14] Az emberek és a jószágok újra honosodása által megnövekedhet az ember-vadállat kölcsönhatás, ami által a Góbi-sivatag ritka fajainak – így többek között a mongol kulán – fennmaradását fenyegeti.

Képek

Kanca a csikójával.
Egy példány a Shaghai-i állatkertben.
Egy kulánt ábrázoló emléktábla, a Hsziungnu Birodalomból, Kr. e. 200-ból.

Jegyzetek

  1. ↑ Ian Lauder Mason. Mason's World Dictionary of Livestock Breeds, Types, and Varieties, 5th, Wallingford: CABI (2002). ISBN 978-0851994307 
  2. ↑ Clark, B. and Duncan, P. (1992). "Asian Wild Asses - Hemiones and Kiangs (E. hemionus Pallas and E. kiang Moorcroft)", pp. 17–21. In: P. Duncan (ed.) Zebras, Asses, and Horses: An Action Plan for the Conservation of Wild Equids. Gland, Switzerland: IUCN/SSC Equid Specialist Group.
  3. ↑ a b Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) iucn nevű lábjegyzeteknek
  4. ↑ IUCN (2015). „Equus hemionus: Kaczensky, P., Lkhagvasuren, B., Pereladova, O., Hemami, M. & Bouskila, A.”. IUCN Red List of Threatened Species. DOI:10.2305/iucn.uk.2015-4.rlts.t7951a45171204.en. 
  5. ↑ Richard P. Reading (2001). „Status and distribution of khulan (Equus hemionus) in Mongolia”. Journal of Zoology 254 (3), 381–389. o. DOI:10.1017/S0952836901000887. 
  6. ↑ Mongolian Ministry of Nature and Environment. 2003. Status and distribution of the khulan in Mongolia in 2003. Unpublished report, Mongolian Ministry of Nature and Environment, Ulaanbaatar, Mongolia
  7. ↑ a b szerk.: S. T. Buckland: Introduction to Distance Sampling. Estimating Abundance of Biological Populations. Oxford, UK: Oxford University Press, 432. o. (2001). ISBN 9780198509271 
  8. ↑ a b Kaczensky P. and C. Walzer. 2002a, 2002b, 2003a, 2003b. Przewalski horses, wolves and khulans in Mongolia. Bi-annual progress reports. available from: www.takhi.org
  9. ↑ P. Kaczensky & O. Gambatar unpubl. Data
  10. ↑ J. Wingard unpubl. data
  11. ↑ María E. Fernández-Giménez (1999). „Sustaining the steppes: a geographical history of pastoral land use in Mongolia”. Geographical Review 89 (3), 315–342. o. DOI:10.1111/j.1931-0846.1999.tb00222.x. JSTOR 216154. PMID 20662187. 
  12. ↑ (2004) „Pastoralism and protected area management in Mongolia's Gobi Gurvansaikhan National Park”. Development and Change 35 (1), 167–191. o. DOI:10.1111/j.1467-7660.2004.00347.x. 
  13. ↑ R. Mearns (1994). „Natural resource mapping and seasonal variations and stresses in Mongolia”. RRA Notes 20, 95–105. o. [halott link]
  14. ↑ D. G. Pratt (2004). „Local community attitudes to wildlife utilisation in the changing economic and social context of Mongolia”. Biodiversity and Conservation 13 (3), 591–613. o. DOI:10.1023/B:BIOC.0000009492.56373.cc. 

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Mongolian wild ass című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.