Molnár Károly (Cservenka, 1860 – 1915 után) jogi doktor és ügyvéd, országgyűlési képviselő.
Életútja
Molnár Miklós és Poór Matild fiaként született. A jogi doktori és ügyvédi vizsga letétele után Bács vármegye szolgálatába lépett és 1888-tól mint a kulai járás főszolgabírája,[1] később mint a megye főjegyzője szerzett a közügyek terén érdemeket. 1894-től megyei főügyész volt.[2] 1896-ban először és 1901-ben újra megválasztották a Hódság-kerületében (Bács-Bodrog megye) szabadelvű programmal.[3] 1899-ben a Bács-Bodrog vármegyei Történelmi Társulat tagja lett.[4] Tagja volt a naplóbíráló bizottságnak is. A Bácsmegyei Agrártakarékpénztár igazgatói tisztét is betöltötte. Felesége a cservenkai születésű Mihályi Bella (Izabella) volt, akivel 1890. szeptember 15-én kötött házasságot Zomborban,[5] és aki 1892. december 21-én, 27 éves korában Zomborban elhunyt tüdővészben.[6][7][8]
Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Jegyzetek
↑Fővárosi Lapok 1888. december 20. / 350. szám, 2581. old.
↑Pesti Napló, 1894. december 27. / 357. szám, 1. old.