Molnár Lajos férfi szabósegéd és Majorovics Szidónia fia.[2] Szakiskolában tanult, lakatos szakmunkás bizonyítványt szerzett. 1945–1950 között pártmunkásként tevékenykedett. 1950-ben kizárták a pártból (Magyar Dolgozók Pártja). 1950–1954 között munkásként kereste meg kenyerét, majd 1954-től az Irodalmi Újság, később a Szabad Nép munkatársa lett. 1956-ban az Írószövetség titkára volt, de letartóztatták. 1959-ben szabadult. Szabadfoglalkozású író, újságíró és műfordító. 1963–1980 között az Élet és Irodalom munkatársa volt.
Házastársa Ónodi Lajos és Juhász Margit lánya, Irma volt, akit 1945. december 15-én Debrecenben vett nőül.[3]
Művei
Félegyházi képek (riportok, 1953)
A kovács (elbeszélések, 1954)
Fegyver ropog a Buzsorán (regény, 1956)
Régi szerelem (elbeszélések, 1960)
Egy vöröskatona emlékei (kisregény, 1962)
Egy márciusi nap (regény, 1965)
A tizenharmadik leány (regény, 1963)
Váratlan esküvő (elbeszélések 1966)
Ulti a halállal (regény, 1968)
Búcsú a Jóistentől (elbeszélések, 1971)
Civilélet (kisregény, 1973)
Sár (regény, 1975)
Amilyen boldog csak lehet az ember (válogatott kisregények, 1976)
Eszmeralda csókja (elbeszélések, 1977)
Eljegyzés (regény, 1979)
Fakerék (elbeszélések, 1982)
Lagzi (elbeszélések, kisregény, 1987)
Oly sok viszály után a forradalom 33. évfordulóján (c. kötet egyik írója, 1989)
Veszélyek és meggondolások. Elbeszélések szerelemről, házasságról, válásról; vál., utószó Illés Lajos; Hét Krajcár, Bp., 1995[4]
