Ez a szócikk az arab neveket a Magyar Helyesírás Szabályai 221. pontja által a tudományos ismeretterjesztés számára megengedett nemzetközi átírást használja. Amennyiben létezik közismert magyar név, akkor a szócikkben az szerepel.
Tarek al-Tayyib Muhammad ibn Bouazizi (1984. március 29. – 2011. január 4.), ismertebb nevén Mohamed Bouazizi (arabul:محمد البوعزيزي), egy tunéziai utcai árus volt, aki 2010. december 17-én – miután elkobozták az árukészletét, és egy női tisztviselő megszégyenítette – felgyújtotta magát. Ez vezetett el a jázminos forradalom kirobbanásához, közvetve pedig az arab tavaszhoz. Ez a megmozdulássorozat az országban uralkodó gazdasági és társadalmi helyzetek elleni tüntetés volt. Bouazizi halálát követően a harag erőszakba torkollott, és ennek hatására elmenekült az országot 23 éve irányító Zín el-Ábidín ben Ali.
Bouazizi halála után több arab országban felfigyeltek erre a módszerre. Másutt is az autokrata kormányzat végét akarták úgy elérni, hogy felgyújtják magukat. Bouazizit és követőit gyakran „az új közel-keleti forradalom heroikus mártírjainak” nevezik.[1]
Fiatalkora és munkakeresése
Mohamed Bouazizi, akit a környéken Basboosa néven emlegettek,[2] 1984. március 29-én TunéziábanSzidi Bú Zidban született. Apja – egy Líbiában dolgozó összeszerelő munkás – Bouazizi hároméves korában szívrohamban meghalt. Édesanyja röviddel később a gyerek nagybátyjához ment feleségül.[3] Hat testvérével közösen[4] Sidi Salah egyszobás vidéki iskolájában tanult.[5] Több forrás szerint viszont egyetemi képesítést is szerzett.[4][6][7] Samia Bouazizi azonban azt állította, hogy testvére soha nem járt felsőoktatási intézménybe.[8] Az azonban igaz, hogy mindenki ezt szerette volna a családból.[5] Mivel nagybátyja rosszul lett, és nem tudott rendszeresen dolgozni,[9] Bouazizi tízéves kora óta többféle munkát is elvégzett.[3] Tinédzser éveinek végén otthagyta az iskolát, hogy teljes munkaidőben tudjon pénzt keresni.[9]
Bouazizi egy szerény stukkós házban élt Sidi Bouzid belvárosától 20 percnyi sétára,[10][11] Tunézia egy olyan vidéki városában, melyet teljesen beszennyezett a korrupció.[12] Az itteni munkanélküliségi rátát 30% körülire becsülik.[13] Édesanyja, Mannoubia Bouazizi szerint jelentkezett a hadseregbe, de több más munkahelyhez hasonlóan itt is elutasították.[9] Édesanyját, nagybátyját és fiatalabb testvéreit egyaránt támogatta. A havi 140 dolláros fizetéséből még egyik húgának egyetemi tanulmányait is finanszírozta.[5][9] Termékeket árusított Sidi Bouzid utcáin, és ezzel szerezte meg a jövedelmét. Samia – egyik testvére – szerint egy kisfurgont akart venni, és azzal akart árulni.[12]
A termékek elkobzása és az önégetés
Bouazizi évek óta a helyi rendőrök célpontja volt. Már gyermekkorában is többször elkobozták a kis kocsit, melyen keresztül árusította a termékeket.[9] Bouazizinak azonban nem volt sok választása, hogy miképp keresi meg a betevőre valót, így később is utcai árusként dolgozott. 2010. december 17-én délelőtt nagyjából 200 dollárnyi készpénz volt nála, amin árut akart vásárolni.[14][15] Röviddel miután kinyitotta az eladó kocsiját, a rendőrök mindent lefoglaltak, mert nem volt kiskereskedelmi engedélye.[16] Más források szerint Tunéziában nem szabad az utcán termékeket értékesíteni.[14][17] Bouazizinek lehet, hogy hiányzott egy másik szükséges engedélye is.[5][16] Sidi Bouzid állami hivatalának vezetője szerint az utcai árusításhoz azonban semmilyen külön engedélyre nincs szükség.[12]
Más források szerint Bouazizi nem tudta megkenni a rendőröket, és emiatt nem folytathatta az utcai értékesítést.[5][18] Bouazizi testvérei azzal vádolják a rendőrséget, hogy pénzt akartak kizsarolni a testvérüktől.[12] A Reuters egyik interjújában az egyik nővér a következőket mondta: "Ön szerint mekkora terhet tesznek ezzel egy fiatal férfi vállára? Egy olyan emberére, akinek etetnie kell a családját, ehhez hitelből kell vásárolnia. Sidi Bouzidban kapcsolatok és megvesztegetés nélkül mindenkit megaláznak, inzultálnak, és nem hagyják, hogy szabadon éljen."[19]
Bouazizit mindettől függetlenül egy 45 éves női önkormányzati tisztviselő, F. Hamdi alázta meg.[4][9][20] Pofon vágta, civakodott vele, elkobozta az elektromos mérlegét, és ellökte a zöldséges kocsijától.[16] Közben két másik kollégája is az árust ütlegelte.[21] Még a halott apját is meggyalázta.[16][19] Az arab világban az a legrosszabb, mikor egy nő aláz meg egy férfit.[4][16][22]
Ezen feldühödött,[23] és elment panaszt tenni az önkormányzatnál.[14][16] Miután a kormányzó nem akart vele találkozni, és nem hallgatta meg a panaszát,[16] Bouazizi a következőt mondta: "'Ha látni se akarsz, felgyújtom magam,"' Ezután szerzett egy kanna benzint (vagy két kanna, festéshez használt olajat), és az önkormányzat előtt 11:30-kor felgyújtotta magát.[14][16][24]
Bouazizi édesanyja nem tudta, mire készül a fia.[24] Szerinte sokkal inkább a megalázás miatt gyújtotta fel magát, és nem azért, mert szegények voltak.[16] "Mélyen megérintette, egészen a szívébe markolt."[9]
Halála és temetése
Ben Arous Burn és a Trauma Központ, ahol Bouazizi meghalt
Bouazizi családjának ügyvédje szerint mentőautóval Sidi Bouzidban egy egészségügyi intézménybe szállították. Ott rájöttek, hogy nem tudják ellátni az égési sérüléseket, és a több mint 100 km-re fekvő Szfakszba szállították.[5] Ahogy egye inkább rá irányult a figyelem, átszállították Ben Aorusba az Égési és Traumatológiai Központba. Ben Ali akkori miniszterelnök itt látogatta meg.[25] 2011. január 4-én helyi idő szerint 17:30-kor, 18 nappal az égés után itt vesztette életét.[26][27][28]
Becslések szerint nagyjából 5000 ember vett részt azon a gyászszertartáson, mely Sidi Bouzidban kezdődött, és végighaladt Bouazizi faluján. A rendőrök azonban nem engedélyezték, hogy a menet érintse az önégetés pontos helyszínét.[29] A tömegből többen ezt skandálták: "Ég veled, Mohammed, megbosszuljuk, ami veled történt. Ma mi sírunk, de teszünk róla, hogy azok is sírjanak, aki ezt tették veled."[30] Garaat Bennour temetőjében, 20 kilométerre Sidi Bouzidban helyezték örök nyugalomra.[31]
↑What Can We Do for Freedom. Kurdishaspect.com, 2011. január 17. [2011. március 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 23.)
