Miskolczi Henrik, 1880-ig Weiszmann Ármin Henrik, névváltozat: Miskolczy (Miskolc, 1859. október 27.^[2] – Budapest, Erzsébetváros, 1918. december 25.)^[3] színész, majd hírlapíró.

Weiszman Márk és Braun Rozália fiaként született. Szülővárosában járt iskolába az ágostai evangélikus és református gimnáziumban. 1879-ben Latabár Dezsőnél lett színész és bevándorolta ezen társulattal egész Magyarországot. Más forrás szerint Miklósy Gyula társulatánál lépett színpadra Fehérffy néven. Működött még Kolozsvárott, Aradon, 1880–81-ben, Kecskeméten. 1880-ban igazgatásba fogott Törökbecsén. 1886-ban Weiszman családi nevét Miskolczira változtatta.^[4] 1885 tavaszán szüleivel kivándorolt New Yorkba és 1887-ig szerkesztette az Amerikai Nemzetőr-t. Azután ismét hazajött és 1892. húsvét első napján újból igazgató lett Désen. 1894 márciusáig Székelyudvarhelyen működött. Ezután a Népszínház tagja, majd a Képes Családi Lapok főmunkatársa lett. A Hétfői Lapok, Magyar Zenészek Lapja, Magyar Kiállítási Közlöny, Telefon, Vasárnapi Lapok, Nemzetközi Művészeti Szemle, Vasárnap és Illustrált Lapokat is szerkesztette. Írt igen sok színházi cikket a fővárosi lapok részére. Írt regényt is a színházi életből. Halálát érelmeszesedés okozta. Felesége Reich Mária (1872–1936)^[5] volt.

A következő eredeti és fordított regényei jelentek meg: Tisztító tűzben, Szerelemért halálba, Bálványimádók, Kalvaria útján, Csillagos lobogó alatt, Csintalan történetek (Luczifor álnév alatt), Jack, Királyok számüzetésben, A szerelem vértanúi (a Kis Ujságban) és Öröm és bánat emlékei, melyek különböző lapokban és különnyomatban jelentek meg.

Szerkesztette a Színházi Évkönyvet (Arad, 1881. Ebben tőle: Naplótöredék, Velencze 1879. jún. 10. beszély és rajz); a Színészeti Évkönyvet (Kecskemét 1882); az Erdélyi Írók és művészek Almanachját. Kolozsvár, 1892. (Fekete Bélával együtt; ebben van arcképe és névaláírása és egy beszélykéje); szerkesztett még Kecskeméten is egy színházi Almanachot.

Színművei közül: Kézfogó (Feld városligeti színkörében 1889-ben), Kicsike, dramolette (Miskolcon 1885-ben s még több helyt, így Ungvárt) és A kis bóbitás (Győrött 1900-ban) kerültek színre.

Elbeszéléseket, rajzokat írt a Borsodmegyei Lapokba (Különleges útikaland); a Szabolcsmegyei Közlönybe (1880), a Színészek Lapjába (1886. Az amerikai színházakról); a Vasárnapi Ujságba (1889. Nyilvános parkok New-Yorkban); a Képes Családi Lapokba (1889–90. rajzok, 1891–94. Összetört szivek, regény, Fény a sötétségben, regény, elb. és rajzok, 1895. Egy leány a vérpadon, regény, magyarosítva s elb.); a Fővárosi Lapokba (1889. 141. sz. A tengerentúli magyarokról); a Szegedi Hiradóba (1891–92. Az őrnagy szerencséje, regény, James Payn után angolból), az Egyetértés, Szabad Szó, Budapest és Kis Ujság c. lapokba. Elbeszéléseinek java része az Erdélyi Híradóban jelent meg. A Vasárnapi Lapokban (egy fordított regénye Huszár Miklós álnév alatt).

Mihályi Hugó (a Fővárosi Lapokban s az Erdélyi Híradóban) Huszár Miklós (egy-két ford. regényeinél), Fehér Árpád és Milden Harriet.

• Öröm és bánat. Elbeszélések, rajzok. Budapest, 1885
• Igaz szerelem. Eredeti regény. Kiadja a Képes Családi Lapok. Budapest, 1890
• A Yankeek országából. Amerikai történetek. Budapest, 1891
• Humbug! … Amerikai történetek. Bevezeti Küry Klára. Budapest, 1894
• A felsült szerelmesek, vígjáték 1 felvonásban. Írta Plouvier Ede, ford. Budapest, 1894 (Műkedvelők Színműtára és Monologok gyűjteménye I.)
• A villám. Víg dialog. Irta Marguerita, ford. Budapest, 1884 (Műkedv. Sz. II.).
• A földön maradt angyal. Színmű 1 felvonásban. Budapest, 1894 (Műkedv. Színműtára III.)
• Egy fényképész a ki nem fotografál. Életkép 1 felvonásban. Írta Manchecourt, ford. Budapest, 1894 (Műkedv. Sz. IV.)
• A földön maradt angyal. Színmű 1 felvonásban. Budapest, 1894 (Műkedv. Színműtára III.)
• Gyors eljegyzés, vígjáték 1 felvonásban. írta Payn James, ford. Budapest, 1894 (Műk. Sz. V.).
• Fény a sötétségben. Regény Képes Családi Lapok Kiadóhivatala, Budapest, 1895
• A letétbe helyezett csók. Monolog nők számára. Budapest, 1896 (Műk. Sz. X.)
• A doktor kisasszony. Monolog nők számára. Budapest, 1896 (Műk. Sz. XIII.)
• A glóriás kisasszony, Fáklya Szakkönyvkiadó Vállalat, Budapest, 1918

1880–81: Mosonyi Károly; 1881–82: Jakab Lajos; 1882: Hegyi; 1883–84: Gerőffy Andor; 1884. nyár: Kárpáthy György; 1885: Debrecen; 1889: Miklósy Gyula; 1901–02: Szilágyi Béla.

Igazgatóként: 1888: Tiszabecse; 1892: Dés, Szamosújvár, Félegyháza, Nagyenyed.

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  
• Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994.
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
• Gyászjelentése
• MOKKA-ODR katalógus – odrportal.hu

• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Budapest, Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
• Péterné Fehér Mária-Szabó Tamás-Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskeméti életrajzi lexikon. Kecskemét, Kecskeméti Lapok Kft.-Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1992.
• Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. [Részben 2. javított és bővített kiad. + Álnévlexikon] Budapest, Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.
• Uj lexikon. A tudás és a gyakorlati élet egyetemes enciklopédiája. Szerk. Dormándi László, Juhász Vilmos. [Budapest], Dante-Pantheon, 1936.
• Vasváry Ödön: Lincoln's Hungarian Heroes – Lincoln magyar hősei. Washington, Amerikai Magyar Református Egyesület, 1939.
• Kende Géza: Magyarok Amerikában. Az amerikai magyarság története 1583-1927. I-II. k. (Cleveland, 1927)