Ennek a szócikknek a címében vagy szövegében a kínai nevek nem a magyar nyelvű Wikipédia átírási irányelve szerint szerepelnek, és/vagy nincs feltüntetve a pinjin és a magyaros alak a {{kínai}}(?) sablon segítségével. Ezeket pótolni, illetve javítani kell.
Ming Hung-cse fiaként született, és édesapja halála után lépett a trónra. Uralkodása alatt az eunuchok kezébe került a birodalom irányítása. Maga a császár az élvezetek hajszolásával töltötte az idejét, udvarában pedig elszaporodott a korrupció, a közhivatalokat adták-vették, a népre pedig egyre növekvő adókat vetettek ki. A nagyrészt északról származó eunuchok miatt Kína déli területei pártfogó nélkül maradtak, helyzetük elkeserítővé vált. Több felkelés robbant ki, megnőtt az útonállók száma.[1]
1510-ben végre Cseng-tö is felfigyelt a megvesztegetésekre, és kivégeztette főeunuchját, Liu Csint, akinek házában halmokban állt az arany. Az eunuchok azonban megtartották helyzetüket az államban, mert a császár igazából ezután sem foglalkozott a kormányzati teendőkkel. Ehelyett álruhában járta az országot (egy ízben majdnem mongol fogságba esett), és idegen nyelvek tanulásával töltötte az idejét. Megtanult tibetiül, mongolul és dzsürcsiül. A különc viselkedését kifogásoló hivatalnokok százait fokozta le, kínoztatta vagy, ölette meg.[1]
1521-ben az alig 30 éves császár sétahajója felborult, Cseng-tö pedig a vízbe fulladt. A trónon unokatestvére, Ming Csia-csing követte.[1]
Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. Szerk. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4
.svg)