Ennek a szócikknek a címében vagy szövegében a kínai nevek nem a magyar nyelvű Wikipédia átírási irányelve szerint szerepelnek, és/vagy nincs feltüntetve a pinjin és a magyaros alak a {{kínai}}(?) sablon segítségével. Ezeket pótolni, illetve javítani kell.
Ming Hszüan-tö fiaként született, és édesapja halála után lépett a trónra. A gyermekként trónra jutott Cseng-tung uralkodása elején meg ismét tudott erősödni a mongolok birodalma, ezúttal Eszen kán vezetésével. Magát a felnövekvő császárt a nagy hatalmú eunuchok tartották felügyelet alatt, akik közül Wang Csen († 1449) személyesen is részt vett a kormányzásban. 1449-ben Wang Csen hadjáratot indított a mongolok ellen, és a tisztek tanácsa ellenére személyesen küldte a császárt a sereg élére. A mongolok bekerítették a kínai sereget, Cseng-tung pedig fogságba esett.[1]
Kína trónjára a császár fivére, Ming Csing-taj lépett. Cseng-tung – aki így már nem képviselte nagy értéket – egy évnyi fogság után a mongolok szabadon engedték. A volt császár hazatért Kínába, és elvonultan élt a következő években. 1457-ben Csing-taj elhunyt, és Cseng-tung másodszor is trónra lépett. Hét esztendőn át uralkodott, de tulajdonképpen ezúttal is csak bábként szerepelt az eunuchok kezében. Rendelkezéseiben – a kínai császárok közül elsőként – meghagyta, hogy ágyasait ne öljék meg a halála után. 1464-ben, 36 évesen fejezte be életét.[1] A trónon fia, Ming Cseng-hua követte.
Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. Szerk. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4
.svg)