Első írását a Református Szemle közölte Krisztus szenvedő szolgái c. alatt a gályarabok megszabadulásának 250. évfordulója alkalmából (1926). Jelentős szerepe volt Gyarmathi Sámuel emlékezete felújításában. "Ő, Zilah szülötte – írja elismeréssel Szabó T. Attila –, a zilahi kollégium neveltje ezzel a szerényen csak »útegyengetés«-nek szánt munkával a város egyik legkiemelkedőbb személyiségének és a kollégium legnagyobb tanárának állított méltó emléket...", példaként emelve ki, hogy a Gyarmathi-életrajz szerzője ahhoz a környezethez tért vissza, amelybe beleszületett.
Munkái
A református kollégium hivatása. Székfoglaló értekezés (Zilah 1932);
Van reménységünk. A halottak feltámadásáról (Kolozsvár, 1933);
Hiszek a Szentháromság-egy Istenben (Torda, 1938);
Szent hitünk (Valláskönyv a középiskolák VII. osztálya számára. Kolozsvár, 1939);
Isten igéje (Kolozsvár, 1941);
Gyarmathi Sámuel élete és munkássága (ETF 182, Kolozsvár, 1944).