Zsidó családban született. Anyja, Glück Szerén (Kiskunmajsa, 1870 – ?), és apja, Merkler Ignác (Hajós, 1864 – Budapest, 1892) egyaránt az Alföldről származott. Házasságkötésükkor, 1891. júniusban már mindketten a fővárosban laktak. Apja ugyanabban az évben lett orvosdoktor, de 1892. májusban meghalt. Az egy hónappal később született István tizenegy évig anyja családjában nevelkedett. 1904-ben anyja házasságot kötött unokatestvérével, Glück Jakabbal (1870–1957), aki jogot végzett és Pakson kapott állást (helyettes városi ügyészként?).[2]
Mihály István iskolái elvégzése után, 1909-ben a Paksi Takarékpénztárnál helyezkedett el; novembertől 1910. áprilisig egy bécsi ügyvédi iroda tisztviselője volt, utána Budapesten a Hitelbank alkalmazottja lett. Anyja közbenjárásával elkerülte, hogy az első világháború idején behívják katonának.
Első (ismert) cikkei a paksi helyi lapban jelentek meg 1912-ben,[3] de neve már 1910-ben feltűnt egy fővárosi kabaré programfüzetben.[4] Könnyen, gyorsan írt. Már 1919-ben, a Kabarészerzők galériájában azt írták róla, hogy „verseinek, dalainak, humoreszkjeinek a számát megmondani sem lehet.” 1918-ban felhagyott bankhivatalnoki állásával, pedig ekkor már főpénztárnok-helyettes volt, és a Royal Orfeum művészeti igazgatója lett. 1924-ben házasságot kötött Feuermann Valéria Olgával (Budapest, 1903 – ?).
Az 1920-as évek közepén kezdett filmekkel foglalkozni, bár ekkor még csak fordítóként: külföldi némafilmekhez írt magyar feliratokat. 1924 és 1929 között nagyon sok filmet feliratozott, köztük Chaplin- és Buster Keaton-filmeket is. Négy némafilmhez készített forgatókönyvet, az egyiket rendezte is (A hét fátyol), ám a filmek nem maradtak fenn.[5] A némafilmes korszak végén néhány színdarabot írt.
1930-ban Berlinbe utazott és ott az UFA filmgyár számára dolgozott; családjával 1932 végén tért vissza Budapestre. Itthon is sokat dolgozott: verset, dalszöveget, kabarétréfát, filmszövegkönyvet írt, de a hazai filmgyártás két válságos évében kereset nélkül maradt. Ekkor a család tárgyait elárverezték, a házaspár külön költözött, 1937-ben elváltak.
Amikor beindult a filmgyártás, a szövegkönyvekkel újra sokat keresett. Az 1939-ben hozott úgynevezett második zsidótörvény mint zsidó személynek nem tette lehetővé, hogy saját nevén dolgozzon. 1939 novemberében megkeresztelkedett, de ez nem változtatott a helyzeten. Továbbra is gyakran foglalkoztatták, de csak „négert”-ként végezhetett munkát (a honorárium egy részéért keresztények kölcsönadták nevüket). A Magyar Filmintézetnél 1973-ban a munkásságáról készített tanulmány szerint 1942 és 1944 között szövegkönyvei a kéziratait gépelő titkárnő neve alatt jelentek meg.[6]
Öt nappal a nyilas puccs után, 1944. október 20-án a 16–60 év közötti zsidó férfiak számára elrendelték a kényszermunka kötelezettséget (többnyire árokásást végeztek). Mihály Istvánt és nagyobbik fiát is elvitték, majd – bár menlevele volt –, 1944. november 28-án kétezer sorstársukkal együtt a Józsefvárosi pályaudvaron bevagonírozták és Ausztriába deportálták. Ők a határhoz közeli Bruckba kerültek. Mihály István ott írta utolsó versét (Brucki álom) és ott halt meg, mert legyengült szervezete nem bírta a megpróbáltatásokat.[7]
Családja
A házaspárnak két gyermeke volt: Péter (1928) és András (1933). Az anya két kisfiával együtt már 1935-ben áttért a keresztény hitre. A válás után Budapesten kozmetikusként dolgozott, de abból alig tudott megélni. Jelentkezett egy hirdetésre és 1939 elején Angliába ment cselédnek; később a vendéglátóiparban helyezkedett el.
Nagyobbik fia, Péter a holokauszt áldozata lett. Apja halála után egy hónappal, 1945. március 29-én a Bruck an der Leitha-i tábort kiürítették, az életben maradt foglyokat, köztük valószínűleg Pétert is a mauthauseni, illetve a gunskircheni koncentrációs táborba vitték, többé nem tért vissza.
András Budapest ostromát Sztehlo Gábor tiszteletes egyik gyermekotthonában vészelte át. Anyja 1946-ban érte jött, „átcsempészte” a határon és magával vitte Angliába. Ott a Merklerek távoli rokona, Korda Sándor teljes anyagi támogatást nyújtott nekik, (az anya a filmstúdió vendégházát vezette). 1949-ben mindketten megkapták a brit állampolgárságot. Merkler András a könyvszakértői szakmát választotta, majd író lett és visszatért az izraelita valláshoz.[8]
Mihály István anyja és mostohaapja túlélte a holokausztot.
Munkái
Julcsiett! És más színpadi tréfák; Rácz Vilmos, Bp., 1919 (Színház és divat könyvtár)
Béla, aki huszonhatéves (színmű, Budapest, 1929); bemutató: Új Színház, 1929. december 12. (címszereplő Gellért Lajos)
Te nem ismered Verát? (vígjáték 3 felvonásban, társszerző Balassa Emil, 1929); bemutató: Fővárosi Művész Színház, 1929. december 21. (A Kabos Gyula által vezetett színházban, ugyanő játszotta a főszerepet.)
Mihály István: A repülő arany. Kalandorfilm; Gaston Leroux és Serge Veber motívumai alapján; Elbert és Társa, Bp., 1933 (Filmkönyvek)
Mindig az a perc... Válogatás Mihály István műveiből; vál. Merkler András; magánkiadás, Bp., 1994
Fordítása
Üldöz a pénz (operett 3 felvonásban, Rudolf Oesterreicher és Julius Horst darabjából). Bemutató: Budapesti Színház, 1923. május 15.
Ismertebb slágerszövegei
Az „örökzöld” slágerek az 1930-as évek magyar filmjeinek dalbetéteiként születtek.
