Michael Nyman a Királyi Zeneakadémián folytatott zongora-, és zenetörténeti tanulmányokat, de a zeneakadémián töltött diákévek után (1964), elutasítva a kortárs atonális zenét, rövid időre felhagyott a zeneszerzői tevékenységgel és inkább zenetudománnyal, a klasszikusok tanulmányozásával, zeneelméleti művek írásával és romániai népzenegyűjtéssel foglalkozott.
1968-ban Cornelius CardewThe Great Digest című munkájáról írt kritikában használta először a minimalizmus fogalmát egy új zenei irányzatként, amelynek legjelentősebb képviselője Steve Reich és Philip Glass lett.
Steve Reich Come Out című szerzeménye hatására ő is visszatért a zeneszerzéshez: 1968-ban librettót írt Harrison BirtwistleDown by the Greenwood Side című darabjához, majd Birtwistle kérésére 18. századi velencei dalokat írt át Carlo GoldoniIl Campiello című, 1756-ban szerzett színpadi produkciójának feldolgozásához. A színházi produkció alkalmával született meg 1976-ban a Campiello Band – „a leghangosabb, elektromos erősítés nélküli utcai zenekar”, amely részben régi hangszereken, mint a schalmei, részben pedig modern hangszereken, mint a szaxofon, játszott. Nyman célja az volt, hogy elektromos erősítés nélkül a lehető leghangosabban zenéljenek. A zenésztársulat Goldoni-bemutató sikere után – klasszikus művek modern adaptálására szövetkezve – együtt maradt, az együttes felvette az alapító nevét és Michael Nyman Band néven a mai napig aktívan zenél.
Nyman elsősorban filmzeneszerzőként vált híressé: legnagyobb sikereit Peter Greenaway filmjeihez, valamint Jane CampionZongoralecke című filmjéhez írt zenéjével érte el.
Nyman 1974-ben kiadott egy könyvet az experimentális zenéről (Experimental Music: Cage and Beyond[2]), amelyben John Cage kortárs zenére tett hatását elemzi.
Nyman tagja volt a híres-hírhedt Portsmouth Sinfonia társulatnak, amely elsősorban rock- és popklasszikusokra írt variációkat (pl. Bridge over Troubled Water). Később alapított egy hasonló zenekart Foster's Social Orchestra néven, amely Stephen Foster zenéjére alapozta tevékenységét.
2005-ben saját lemezkiadót hozott létre (MN Records), hogy zenéit más kiadóktól függetlenül jelentethesse meg.
Művei (válogatás)
1963 - Introduction and Allegro Concertato for Wind Quartet
1963 - Divertimento for Flute, Oboe and Clarinet
1965 - Canzona for Flute
1974 - Bell Set No. 1
1976 - 1-100
1976 - (First) Waltz in D
1976 - (Second) Waltz in F
1977 - In Re Don Giovanni
1978 - The Otherwise Very Beautiful Blue Danube Waltz
1979 - "The Masterwork" Award Winning Fish-Knife
1980 - A Neat Slice of Time
1981 - Think Slow, Act Fast
1981 - Five Orchestral Pieces for Opus willi (Anton Webern Five Orchestral Pieces, Op. 10 műve alapján)
1981 - M-Work (band)
1981 - 2 Violins
1982 - Four Saxes (Real Slow Drag)
1983 - A Handsome, Smooth, Sweet, Smart, Clear Stroke: Or Else Play Not At All
1983 - Time's Up
1983 - I'll Stake My Cremona to a Jew's Trump
1983 - Love is Certainly, at Least Alphabetically Speaking
1984 - The Abbess of Andouillets
1985 - Nose-List Song
1985 - Lucinda Childs Play
1985 - String Quartet No. 1
1986 - Taking a Line for a Second Walk
1986 - The Man Who Mistook His Wife for a Hat
1986 - And Do They Do/Zoo Caprices
Könyve magyarul
Experimentális zene. Cage és utókora; ford. Pintér Tibor; Magyar Műhely, Bp.. 2005 (Szünetjel könyvek)
Filmekhez, TV-játékokhoz és videójátékokhoz írt zenék
Tree (1966)
5 Postcards from Capital Cities (1967) – Öt képeslap fővárosokból
Goole by Numbers (1976)
Keep It Up Downstairs (1976)
Tom Phillips (artist)|Tom Phillips (1977)
A Walk Through H: The Reincarnation of an Ornithologist (1978) – Séta a H-n keresztül
Vertical Features Remake (1978) – Függőleges tárgyak rekonstrukciója
1-100 (1978)
The Falls (1980) – Zuhanás
Act of God (1980)
Terence Conran (1981)
The Draughtsman's Contract (1982) – A rajzoló szerződése
Brimstone and Treacle|Brimstone & Treacle (1982) (Stinggel együtt)