A mexikói drogháború egy jelenleg is tartó fegyveres konfliktus, mely a drogkartellek(wd) és a kormány erői között folyik Mexikóban. Az ország egyes részein a kartellek gyakorlatilag felülmúlják az állam hatalmát.[11] A kormány a drogkereskedelem irányítói közül kulcsembereket tartóztatott le, ezért a kartellek időnként szétbomlanak vagy vezetők nélkül maradnak. A bandák között erőszakos harc folyik, hogy ki veszi át a helyüket.
A drogháború
2011-ben a mexikói fegyveres erők 50 ezer tagja és a mexikói szövetségi rendőrség 35 ezer tagja harcolt a mexikói drogkartellek és félkatonai egységeik becslések szerint 300 ezer tagja ellen. Az állam többször ért el sikereket, különösen a vezetők letartóztatása révén. A drogkartellek utódai azonban folytatták a drogüzletet és az erőszakot.[11]
A drogháború egyik fő oka az illegális kábítószerekből származó igen jövedelmező bevétel.[12][13] A latin-amerikai szegénység és nagy munkanélküliség arra ösztönöz sok mexikóit és egyben spanyolul beszélő külföldit, hogy a nagy bevételű bűnszervezeteknek dolgozzanak.
Ezek a kartellek modern fegyvereket használnak, többek közt félautomata rohampuskákat, mint az AR-15-t és a Kalasnyikov tervezte AKM variánsait, kézigránátokat, melyeket az USA-ból csempésztek Mexikóba.
A háborúzó kartelleket rendkívüli gátlástalanság, erőszakosság és kegyetlenség jellemez. Tekintet nélkül a civil lakosságra folytatják harcukat, s az öldöklésnek a fő szenvedő alanyai a polgári lakosság, akikre a kartellek emberei gyakran ok nélkül rátámadnak. Számos embere a kartelleknek drogfogyasztó, amelynek tulajdonítható ok nélküli erőszakosságuk minden tőlük idegen egyénre. Mára több, a drogkereskedelem által súlyosan érintett területeken a civil lakosság önvédelmi csoportokat (spanyolul: autodefensa comunitaria) hozott létre.[16]