A budapesti Madách Imre Gimnáziumban érettségizett, majd 1959-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar geofizikus szakán, ahol 1964-ben szerzett diplomát. 1965-ben szerezte meg egyetemi doktori címét. Diplomájának megszerzése után a Magyar Tudományos Akadémia gyakornoka lett, később tudományos munkatársi beosztásban dolgozott. 1973-ban került vissza egyetemére, ahol a Geofizikai Tanszék docenseként kezdett el dolgozni. 1980-ban kapta meg egyetemi tanári, 1985-ben tanszékvezetői kinevezését. Tanszékvezetői munkája mellett a Környezetfizikai Tanszékcsoport vezetőjeként is tevékenykedett. Ezen kívül 1966 és 1983 között a Geofizikai Kutatóvállalat szakértője volt. Nevéhez fűződik az angol nyelvű oktatás bevezetése külföldi hallgatók számára az egyetemen.
1969-ben védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 1977-ben akadémiai doktori értekezését. 1979-ben átvette az MTA Geofizikai Tudományos Bizottság elnöki tisztét, melyet 1996-ig viselt. 1990-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1995-ben rendes tagjává, 1999-ben pedig főtitkárhelyettesévé választották. (Ekkor mondott le tanszékvezetői tisztségéről.) 2001-ben bekerült a Környezettudományi Bizottságba is. 2005-ben a tudományos köztestület főtitkára lett, mely pozíciót három évig viselt. Pár hónappal később egy korábban kezdődött súlyos betegség következtében elhunyt.