Meritaton
Előd Egyiptomi királyné Utód Nofertiti XVIII. dinasztia Anheszenamon
Hieroglifa	Meritaton
Apja	Ehnaton
Anyja	Nofertiti
Férje	Szemenhkaré
Gyermekei	Meritaton Ta-serit (?)
A Wikimédia Commons tartalmaz Meritaton témájú médiaállományokat.

Meritaton (i. e. kb. 1354–1338) egyiptomi hercegnő és királyné a XVIII. dinasztia idején; Ehnaton és Nofertiti elsőszülött lánya, Szemenhkaré felesége.^[1] Egyike az Ahet-Atonban, az Ehnaton által építtetett fővárosban leggyakrabban ábrázolt személyeknek; az Amarna-levelek, a kor fontos diplomáciai dokumentumai nagy valószínűséggel őt említik Majati néven. Egyes feltételezések szerint azonos az Ehnaton mellett annak utolsó éveiben társuralkodóként uralkodó Nofernoferuaton fáraóval, akit korábban a másik társuralkodóval, Szemenhkaréval azonosnak hittek.^[2]

Meritaton (mrỉỉ.t-ỉtn, nevének jelentése: „Aton kedveltje”) az uralkodópár első gyermekeként született, valószínűleg apja első uralkodási évében, Thébában.^[3] Szüleivel együtt szerepel már az apja által itt emelt épületeken is, köztük a 2. uralkodási év körül épült Gempaatonban, és legidősebb húgával együtt a 4. évben épült Hutbenben templomban.^[4] Körülbelül hatéves lehetett, amikor a királyi udvar áttette székhelyét az Ehnaton által építtetett új fővárosba, Ahet-Atonba. A város határait kijelölő határkősztélék mindegyikén megjelenik alakja a szüleié mögött; a fáraó városalapító nyilatkozata név szerint említi anyjával együtt. Ahet-Atonban is számtalan helyen előfordul alakja, többek között ábrázolják, amint ott áll az ún. „Megjelenések ablakában”, ahonnan a fáraó kitüntetéseket osztott az arra érdemeseknek, emellett a 12. évben rendezett, „az idegen adók szemléje”-ként ismert ünnepségen testvéreivel együtt, valamint húga, Maketaton sírkamrájában a gyászolók közt még ugyanebben az évben. Több feliraton – például az északi palotában és a Maru-Atonban – is látszik, hogy Meritaton neve egy korábban kivakart nevet vált fel, amelyről egy korábbi elmélet feltételezte, hogy Nofertitié, akinek kegyvesztettsége miatt távoznia kellett az udvarból.^[5] Ezekről a feliratokról azonban később kiderült, hogy Ehnaton másik felesége, Kia nevét helyettesítették Meritatonéval – így Nofertitinek az udvartól való száműzetését semmi nem támasztja alá.^[6][7][8] Egyes feliratokon vele együtt említenek egy Meritaton Ta-serit („ifjabb Meritaton”) nevű hercegnőt, akit ez alapján a lányának hittek, de az is lehetséges, hogy amikor Kia nevét átírták Meritatonéra, Kia ismeretlen nevű lánya helyére egy fiktív hercegnőt írtak be.^[9]

Apja uralkodásának vége felé Meritaton férjhez ment Ehnaton társuralkodójához, Szemenhkaréhoz, akinek koronázási neve előfordul a hímnemű Anhheperuré és a nőnemű Anhetheperuré alakban is. Ez sok tudományos vitára adott okot. Egy időben feltételezték, hogy Nofertiti lépett trónra férfiként ábrázoltatva magát, a nagy királyi hitves szerepét pedig Meritaton vette át apja mellett. Újabb kutatások szerint azonban Anhheperuré és Anhetheperuré két különböző személy – egyikük Szemenhkaré, másikuk egy női uralkodó, Nofernoferuaton, aki őelőtte vagy őutána volt Ehnaton társuralkodója, és aki feltehetőleg Nofertitivel, Meritatonnal^[2][10] vagy esetleg Ehnaton egy másik leányával azonos.^[11] Amennyiben Meritaton azonos Nofernoferuaton társuralkodóval, még kiderítésre vár, hogy ő vagy Szemenhkaré volt előbb társuralkodó Ehnaton mellett; valószínű, hogy Szemenhkaré volt előbb,^[12] mert uralkodása alatt Meritatont csak nagy királyi hitvesként említik, ami visszalépés lett volna korábbi fáraói rangjához képest.^[13]

II. Burnaburias babiloni király egy levelében (EA10) említi, hogy egy 1048 lazúrkőből készült nyakéket küld ajándékba Meritatonnak (a hercegnőt az akkád írású levél „Majati” vagy „Majatu” néven említi).^[14][15] Következő levelében (EA11) már arra panaszkodik, hogy Meritaton elhanyagolja a diplomáciát és nem érdeklődik az ő egészsége felől, ahogy illendő lenne. A levél Ehnaton házának úrnőjeként említi Meritatont, ami utal arra, hogy ő volt a legmagasabb rangú nő az udvarban, feltehetőleg Nofertiti halála után.^[11] Az EA12-es levél, melyet feltételezések szerint egy meg nem nevezett babiloni hercegnő írt Ehnatonnak, egy másik feltételezés szerint valójában Meritaton elnézést kérő levele Burnaburiasnak.^[16][17] Az EA155 jelű levél, melyet Türosz királya, Egyiptom vazallusa, Abimilki küldött, szintén említi Meritatont, a küldő saját magát és városát „Mayati szolgájának” hívja.

Meritaton valószínűleg túlélte Ehnatont; együtt ábrázolják Szemenhkaréval, annak feleségeként többek közt Meriré amarnai sírjában (TA2).^[2][18][19] Nem sokkal később azonban valószínűleg meghalt, és Szemenhkaré egyeduralma sem tartott tovább egy évnél.^[20] Meritatont valószínűleg a királyi sírbolt egyik, felirat nélküli kamrájába temették el, de sírhelye pontosan nem ismert. Lehetséges, hogy az ő számára készült az a koporsó, amelyet később a Királyok völgye KV55-ös számú sírjában találtak, és amelyben egy férfi (talán Szemenhkaré) múmiája feküdt.^[21]

Meritaton neve is felmerült az I. Suppiluliuma hettita királynak küldött levelek esetleges írójaként. A hettita évkönyvekben szereplő történet szerint Egyiptom özvegy királynéja, „Dahamunzu” Suppiluliuma egyik fiát kérte férjéül. Más elméletek Dahamunzut Nofertitivel vagy Anheszenamonnal azonosítják.

A hat lány közül Meritaton szerepel a legtöbb Amarna-kori ábrázoláson és őt említi a legtöbb felirat is. Már a legkorábbi, még Thébában készült ábrázolásokon feltűnik, és az ő alakja kíséri Nofertitit a királyné karnaki, mára elpusztított Hut-Benben templomában.^[22][23] Az Ahet-Aton határait kijelölő határkősztélék mindegyikén szerepel szüleivel, több sztélén húga, Maketaton, némelyiken pedig már a harmadik hercegnő, Anheszenpaaton is csatlakozik hozzájuk.^[24] Ahet-Atonban alakja rendszeresen megjelenik a királyi családot ábrázoló hétköznapias jelenetekben – apja karjában, míg a velük szemben ülő Nofertiti két kisebb lányát tartja az ölében;^[25] kocsin, ahogy szüleivel áthajt a városon^[26] –, az állami ünnepségek és a templomi szertartások ábrázolásain, valamint az előkelők sírjaiban.^[27]

Ahogy húgait, őt is nyújtott, tojásdad koponyával ábrázolják a legtöbb képen és szobron. Mivel a koponyatorzítás Egyiptomban nem volt szokásban, felmerült, hogy valamilyen örökletes hibáról van szó, de valószínűbb, hogy az ábrázolásoknak inkább vallási magyarázata van: Ehnaton a tojást teremtésszimbólumnak tekintette; ő és Nofertiti is megjelenik ábrázolásokon tojásdad fejjel, Tutanhamonnak pedig valóban kicsit hosszúkásabb volt a feje az átlagosnál, de még a normális határon belül. Hogy az ábrázolásnak inkább vallási, mint fiziológiai okai lehettek, azt az is alátámasztja, hogy Meritaton húgát, Anheszenamont később, Tutanhamon uralkodása alatt már normális fejformával ábrázolják.^[28]