Mellituszt 601-ben Gergely azért küldte Angliába, mert Ágoston, Canterbury első érseke egy újabb csoport misszionáriust kért tőle.[3][4] Gergely őt bízta meg, hogy elvigye Ágoston palliumát, és ezzel együtt könyvekből és minden, az istentisztelethez valamint az egyház szolgálatához szükséges kellékeket küldött vele.[5]
Mellituszt 604-ben Ágoston szentelte püspökké.[6] A szolgálatot azoknál a keleti szászoknál kellett teljesítenie, akiknek a központja Londonban volt, s így ő lett az első londoni püspök.[7][8] Mellitusz alapította meg a londoni Szent Pál székesegyházat, és ezt tette meg egyházkerületi központtá.[7] Mellitusz 610-ben részt vett a IV. Bonifác pápa által rendezett gyűlésen.[2][7] Bonifác két pápai levél kíséretében küldte vissza Angliába. Az egyik Ethelred királynak és népének, a másik Lőrincnek, Canterbury érsekének ment.[9] Ő vitte el Angliába a zsinat határozatait is.[10]
Ő keresztelte meg Sæberht essexi királyt, I. Æthelberht kenti király unokatestvérét, de Sæberht pogány fiai 616-ban, miután visszautasította azon kérésüket, hogy megkóstolhassák a szent kenyeret,[1] elüldözték Londonból.[11][12]Galliába utazott, de Lőrinc, Cantebury második érseke visszahívta Nagy-Britanniára. Azonban nem ment vissza Londonba, mert ez az ország egészen 650-ig pogány terület maradt, s a változás II. Siegberth essexi királynak köszönhető, aki áttéríttette országát a keresztény hitre.[13] Melitus püspöki időszaka alatt Jusztusszal közösen aláírta Lőrincnek a kelta püspökökhöz írt egyik levelét, melyben sürgette, hogy a kelta egyház ismerje el Rómának a húsvét időpontjának meghatározásához használt eljárást.[14]
Lőrinc 619-es halálát követően Mellitius lett Canterbury harmadik érseke.[15]I. Gergely egy a pogány ünnepekkel, és azzal foglalkozott, hogy Mellitius próbáljon meg a pogány ünnepek idejére keresztény szentek ünnepét kitalálni.[16] Érseksége idején történt meg az a csoda, melyet 623-ban vitt véghez, s melynek hatására elaludt a Canterburyben kipattant, a templomot is fenyegető tüzet. Mellituszt a lángok közé vitték, s így a szél iránya megváltozott, melynek hatására a templom megmenekült.[17][18] A csodán kívül hevs dolog történt. Beda éles elméjét magasztalja.[19]
624 április 24-én halt meg,[15] a Canterburyi Szent Ágoston-apátságban teették el.[1] Halála után szentté avatták, emléknapja április 24.[3][20] Beda dicsérően ír Mellitiusról, bár azt is megjegyzi, hogy köszvénytől szenvedett.[10]
Jegyzetek
↑ abcBedeA History of the English Church and People p. 109-112
↑ abBrooks "Mellitus (d. 624)" Oxford Dictionary of National Biography
Brooks, Nicholas. The Early History of the Church of Canterbury: Christ Church from 597 to 1066. London: Leicester University Press (1984). ISBN 0-7185-0041-5
Brooks, N. P. "Mellitus (d. 624)" Oxford Dictionary of National Biography Oxford University Press Sept 2004 online edn, Oct 2005 accessed 7 Nov 2007
Delaney, John J. Dictionary of Saints Second Edition Doubleday: New York 2003 ISBN 0-385-13594-7
Fryde, E. B., Greenway, D. E.; Porter, S.; Roy, I.. Handbook of British Chronology, Third Edition, revised, Cambridge: Cambridge University Press (1996). ISBN 0-521-56350-X
Hindley, Geoffrey A Brief History of the Anglo-Saxons: The beginnings of the English nation New York: Carrol & Graf Publishers 2006 ISBN 978-0-7867-1738-5
