A McLaren MP4/7 egy Formula–1-es versenyautó, amit a McLaren tervezett az 1992-es bajnokságra. Pilótái Ayrton Senna és Gerhard Berger voltak. Hosszú évek dominanciája után a McLaren egy erős kihívót kapott a Williams-Renault személyében, az autónak így szorongató helyzetben kellett helytállnia.
Áttekintés
Az első pár versenyen az előző évi modell továbbfejlesztett verziója, az MP4/6B indult, de látván a Williams nyers erőfölényét, Ron Dennis utasításba adta, hogy az új modell már a harmadik futamon, a Brazil Nagydíjon debütáljon. Ez nem volt túl fényes, hiszen mindkét autójuk kiesett. Az MP4/7-es legfontosabb újítása a félautomata váltó volt, amit a McLaren és a TAG közösen fejlesztettek ki, és ami lehetővé tette, hogy a pilóta úgy váltson, hogy a lába a gázpedálon maradhasson; továbbá elektronikus vezérléssel segítette a precízebb váltást. A Magyar Nagydíjtól kipörgésgátlót is beépítettek.[1] A Portugál Nagydíjon debütált az MP4/7B variáns, már aktív felfüggesztéssel, de mivel ez megbízhatatlan volt, ezért átmentették a következő évre.
44 közös futamgyőzelmet követően a Honda kiszállt a Formula–1-ből, és a csapattal legközelebb csak 2015-ben álltak össze. A McLaren új motorbeszállító után kellett, hogy nézzen, és így eldőlt, hogy 1993-ban a Ford V8-as motorjait fogják használni.
1987 óta ez volt az első év, hogy nem nyerte meg a McLaren a konstruktőri bajnokságot. Ugyancsak ez volt az első év, hogy a McLaren-Honda egyáltalán nem nyert semmit abban az évben. Öt győzelmet mégis sikerült aratniuk:hármat Senna aratott, kettőt pedig Berger.
Eredmények
(félkövérrel jelölve a pole pozíció, dőlt betűvel a leggyorsabb kör)
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
