A McLaren MP4/6 egy Formula–1-es versenyautó, amit a McLaren tervezett az 1991-es bajnokságra. Pilótái Ayrton Senna és Gerhard Berger voltak. Ez volt az első V12-es motorral szerelt McLaren. Az autó hosszas fejlesztés után készült el, megbízható és erős volt, de az egyre jobban erősödő rivális csapat, a Williams megbízhatóságának növekedése miatt komoly riválist kapott.
Fejlesztése
Eredeti kivitelében klasszikus, H alakú kiosztású manuális sebességváltóval rendelkezett. Teszteltek egy félautomatikus váltót is, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így felhagytak a használatával. Ily módon az MP4/6-os versenyautó az utolsó a sportág történetében, amely manuális sebességváltóval nyert világbajnokságot, és ezidáig szintén az utolsó, mely V12-es motorral tette ezt.
Versenyei
Senna megnyerte az idény első négy versenyét, de aztán Nigel Mansell és a Williams FW14-es egyre jobb, és ami még fontosabb, megbízhatóbb teljesítményt nyújtott. A McLaren így sem ment rosszul, de kezdett visszaesni, ezért Senna újabb fejlesztéseket követelt.A Honda elő is állt a motor feljavított verziójával, míg Oatley aerodinamikai fejlesztéseket eszközölt. Ez, és a Williams idény végi problémái végül konstruktőri bajnoki címet hoztak, Senna pedig elérte harmadik világbajnoki címét.[1]
Az 1992-es idény elején két verseny erejéig újra bevetésre került az autó, Dél-Afrikában Senna harmadik lett vele, ezt követően az MP4/7 váltotta le őt. Ez az autó zárta le a McLaren dicsőséges győzelmi korszakát, melyet a Williams felemelkedése követett.
Eredmények
(félkövérrel jelölve a pole pozíció, dőlt betűvel a leggyorsabb kör)