Gazdag zsidó bankár és kereskedő családban született, de nagyon szeretett tanulni és érdeklődött a galériák, a múzeumok tevékenysége iránt. Művészettörténeti tanulmányokat folytatott Münchenben, Firenzében és Lipcsében. Doktori disszertációját Albrecht Altdorfer művészetéről írta. Szaktudása alkalmassá tette arra, hogy közszolgálati pályára lépjen, a kölni múzeumban dolgozott, majd 1896-tól a berlini Művészeti Galériában.
1907 és 1933 között a berlini múzeumok igazgatója volt, 1938-tól Amszterdamba emigrált a faji üldöztetés miatt. A második világháború alatt Amszterdamban is utolérte a faji üldöztetés, személy szerint Hermann Göring mentette meg a híres műértőt attól, hogy az auschwitzi megsemmisítő táborba hurcolják, ennek fejében részt vállalt a „német nemzeti” műértői feladatokban, személy szerint Göring számára is.[10]
Jelentősége
A németalföldi festészet egyik legalaposabb ismerője, a régi németalföldi festészetet 14 kötetben foglalta össze (Altniederländische Malerei, 1934-1937). Alaposak a német reneszánsz festészettel és grafikával foglalkozó kötetei is. Múzeumi gyűjtő és szervező munkája jelentős volt 1933-ig Berlinben, nem egyszerűen akadémikus műértő volt, eligazodott a modern stílusirányzatok világában is.
Díjak, elismerések
1953-ban művészettörténeti munkásságának elismeréseképpen kitüntették a Német Szövetségi Köztársaság érdemérmével (Verdienstorden der Bundesrepublik Deutschland)
↑Lynn H. Nicholas: Der Raub der Europa. Das Schicksal europäischer Kunstwerke im Dritten Reich. München 1995, S. 138 f + Hanns Christian Löhr: Der Eiserne Sammler. Die Kollektion Hermann Göring - Kunst und Korruption im Dritten Reich. Berlin 2009, S. 106 + 136
